Az első lapszámban nagyjából fele-fele arányban található magyar és átvett nemzetközi tartalom - Rieder Gábor főszerkesztő szerint ez a későbbiekben 60-40 százalékra módosul a magyar tartalom javára. A lap nem titkolt célja, hogy a magyar kortárs művészet nemzetközi vérkeringésbe csatlakoztatását elősegítse, azaz megerősítse a „magyar kortárs művészet valutára váltható elitalakulatát", amely akár a középmezőnyt is magával húzhatja. 

A magát „A világ vezető művészeti magazinja"- ként meghatározó periodika magyar változata a galériák bemutatkozásának a velük együttműködő művészek bemutatásán keresztül ad teret.

A lapban inkább művészportrék találhatók, mint kritikák: az első számban megismerhetünk - mások mellett - Várnai Gyulával, a talált tárgyak osztályozójával, Borsos Lőrinccel, az őszinte hibriddel, és Magyar Ádám vándorgondolkodóval. A szerkesztők elkalauzolnak a kolozsvári „Ecsetgyárba", és megismerhetjük egy portré hűlt helyének igaz történetét. A hazai olvasó a nemzetközi trendeket ízlelgetheti, míg az anyalap a magyar termésből szemezgethet.

A magyar kiadás megjelentetését kényszerű szükségszerűség sürgette: a magyar művészek - galériás képviseletük révén - vagy megkapaszkodnak a nemzetközi nagyvárosok kiállítótermeinek pókfonalában, vagy az eddigieknél is nehezebb éveknek nézhetnek elébe.

A Flash Art online változata még nem készült el - a legfrissebb lapszámok valószínűleg nem is lesznek elérhetőek az interneten. A lap nemzetközi változatának online tartalma is a fizetős kategóriába tartozik.