Koncertfelvételek, CD-k után a Ghymes zenekar könyvvel rukkolt elő. Az idén tizenkilenc éves, felvidéki muzsikusokból álló zenekarról szép kötet jelent meg a Di-Color Kiadó gondozásában.

Hárman a csapatból: Pukkai Attila, Buják Andor és Szarka Tamás

Medgyesi Gabriella és Újfalussy Béla könyvében a Magyar Művészetért és eMeRton-díjas együttes tagjai vallanak önmagukról, muzsikájukról, a kisebbségi létről és a Ghymes-jelenségről. Mert jelenségről van szó, nem vitás. A Ghymes ugyanis a magyar, sőt az egész európai zenei életben ritka őszinteséggel, nyitottsággal játszó formáció. A zenekart vezető és alapító Szarka Gyula, a szintén alapító tag Szarka Tamás, valamint Buják Andor és Pukkai Attila zenéje elsősorban a magyar népzenei gyökerekből táplálkozik. Együttesük 1984-ben a Nyitrai Tanítóképző Főiskolán alakult meg. Egyszerre progresszív és hagyományőrző, sodró lendületű muzsikájuk sikerét eddig nyolc önálló album bizonyítja.

Első lemezük 1988-ban jelent meg Az ifjúság sólyommadár címmel, mely még jobbára autentikus népzenei hagyományokat közvetített: dalokat a Zobor vidékéről, táncokat a szilicei fennsíkról, Nyitra vidéki dudanótákat. Zenei alapanyagukat Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László, Manga János és a mai gyűjtők által rögzített, főleg vokális népzenei anyagból merítették. Következett a Ghymes című album, majd az igazi áttörést az Üzenet című lemez jelentette, melyen már a saját feldolgozások kerültek előtérbe. Az utóbbi három album - a Rege, a Smaragdváros és a Héjavarázs - egyre erőteljesebb zeneszerzői jelenlétet tükröz. A Bennünk van a kutyavért - amely gyerekeknek készült - 1999-ben oktatási segédanyaggá nyilvánította a minisztérium. Az együttestől zenét kért a Nemzeti Színház (Szent Péter esernyője, 1996) és a Komáromi Szabadtéri Színház (Életeink, 1995), 2000-ben pedig Pina Bausch társulata, a wuppertali táncszínház. Hobóval is dolgoztak együtt a Bakaballada című lemezen. Regés-balladás, mitologikus, látomásszerű dalszövegeikben, melyek jobbára a prímás-énekest, Szarka Tamást dicsérik, az útkereső ember vall hazáról, szerelemről. A dalok különleges, mitologikus világot teremtenek: "Hajnalszemed megreped / s nem maradhatok veled. / Szarvas vagyok, fejemen / Holdat s Napot cipelem." Sokat változott a hangszerelés is az évek alatt. A ritmusok még feszesebbé, keményebbé váltak, a hagyományos népi hangszerek mellett (hegedű, brácsa, cimbalom, duda, bőgő, lant, koboz, tökcitera, tárogató) a Ghymes szaxofonra és dobfelszerelésre is "ültetett" zenei gondolatokat. A népzenétől kétségtelenül elmozdultak a világzene műfaja felé. De muzsikájuk nem szakad el a gyökerektől, marad az, ami: tiszta csobogású, a mátrai, szabolcsi, galántai, nyitrai, zoboraljai, Maros menti zenéket visszhangzó zenemámor.

A Ghymes Héjavarázs című CD-je platinalemez lett, és az idén az év hazai dzsessz- vagy világzenei albuma kategóriában elnyerte az Aranyzsiráf Díjat. Az együttes márciusban országos turnéra indult a Héjavarázs anyagával, legutóbb Nyíregyházán és Szegeden arattak nagy sikert. A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon az Állami Népi Együttes szereplésével június 13-án zárják a koncertkörutat. Legközelebb - nem a turné keretében - május 17-én este Szombathelyen lépnek fel.