"Az új épület kissé átszervezte a nyarunkat" - nevetnek Balázs Péter színidirektor titkárságán. A szolnoki Szigligeti Színházban ugyanis az idei nyár nem a pihenésről szólt, hanem a lázas munkáról: ide még kell egy téglaszínű kókuszszőnyeg, oda egy függöny, az augusztus 20-i ünnepélyes megnyitóra a múzeumtól tartós használatra kölcsönvett festmények is fölkerülnek a falra.

A Szín-Mű-Hely néven megszülető új épületre mindenki büszke, lelkesen mutatják az új stúdiószínpadot, a nézők kényelmét szolgáló társalgót, a színészek pihenésére alkalmas szobákat.

Szolnokon nem arra panaszkodnak, hogy hullik a vakolat, beázik a zsinórpadlás, vagy hogy kevés állami támogatást kapnak - a Tisza-parti városban építettek, teremtettek valamit, hogy aztán még többet tudjanak nyújtani a közönségnek.

Az új Szín-Mű-Hely egy, a színházzal szemben álló, az ötvenes években épült kockaházból született, ami korábban a kiszolgálóműhelyeknek adott otthont, az utolsó években azonban már csak a szobaszínház előadásai zajlottak itt. "Bementem egy próbára, láttam, hogy vizesek a falak. Mondták a színészek, hogy nem baj, úgyis börtönben játszódik a darab" - mesél Balázs Péter a kezdetekről.

Az új igazgatóban már akkor megfogalmazódott a gondolat, hogy "meg kellene szerezni" az önkormányzattól a már mások által is kiszemelt épületet. Hiszen az valamilyen módon mindig is a színházhoz kötődött - "csak nem lehet benne mondjuk kínai áruház!"

A színház vezetése - Balázs Péter mellett Bor Zoltán produkciós igazgató és Kiss József művészeti vezető - kitalálta, hogy ha az utcai fronton üzlethelyiségeket alakítanak ki, akkor a bevételből ki tudnak gazdálkodni körülbelül évi tízmillió forintot, s eleinte ehhez a lehetőséghez kerestek megoldást.

Már majdnem rábólintottak az épület PPP-konstrukcióban való felújítására, amikor a színház vezetése egy szerencsés áfa-visszaigénylési lehetőséget kihasználva olyan pluszbevételhez jutott, hogy azt tudták mondani: kifizetik az egészet egyben, nem kell tizenöt évig a felújítás költségeit nyögni. Így készült el három év alatt - közpénz felhasználása nélkül - 180 millió forintból az új épület: az utcai fronton megnyílt a Liliomfi étterem, mellette csokibolt és egy ruha- és jelmezkölcsönző várja az érdeklődőket.

A bérlők a színház bevételeit növelik, a kapcsolat velük is családias. "Egy kikötésem volt, hogy a színészek kapjanak kedvezményt - a dobostorta árából" - nevet Balázs Péter, majd súgva hozzáteszi: olyat a színészek úgysem esznek, a konyak ára meg egyforma, nem igaz?

Eltávozott nagyok

A sürgölődés láttán nem tűnik hiú ábrándnak az igazgató álma, hogy pezsgő kulturális központtá tegye a színház kistestvéreként létrejövő Szín-Mű-Helyt. Lelki szemei előtt már látja, amint - a sarkon működő gimnáziumból - középiskolások veszik birtokba egy-egy előadás erejéig a rugalmasan alakítható, modern technikával felszerelt új stúdiószínpadot, esténként pedig nemcsak a Liliomfi, hanem a benti társalgó és a szabadtéri színpadnak helyet adó udvar is megtelik élettel.

De talán mégis azokra az öltözőkre és lakószobákra a legbüszkébbek, ahol a színészek tudnak majd méltó körülmények között készülni, lazítani: ez jobban maradásra készteti egy-egy esti előadás után a vendégművészeket is, és nem indulnak olyan végzetes útra hazafelé, ahogy néhány éve Bubik István vagy Selmeczi Roland tette.

A szobákat egy-egy Szolnokhoz kötődő egykori színészkollégáról nevezték el: Bubik István neve mellett többek között Kaszab Anna, Tyll Attila és Somogyvári Rudolf neve olvasható az ajtókon. A teátrum egykori vezetőjének, Schwajda Györgynek fát ültettek a színház előtt, ahogy Iglódi Istvánnak is, aki itt rendezte - már betegen - az utolsó előadását. "Jó lenne, ha kevesebb halottunk lenne, de hát egyre több lesz" - mondja Balázs Péter.

Ádámok és Évák

Ahogy a Szín-Mű-Hely egykori épületén sincs nyoma már az egykori lepusztultságnak, úgy merült feledésbe az is, milyen viharok kísérték Balázs Péter igazgatói kinevezését. Most már csak a sikerekről lehet beszámolni: a 103,7 százalékos látogatottságú - vagyis pótszékes - előadásokról, a már a jövő évadra is eladott bérletekről, a város és a színészek által is kedvelt polgári népszínházról.

Balázs Péter élete legboldogabb és legambiciózusabb időszakának nevezi az eltelt három évet: kitalálták például az Ádámok és Évák ünnepét, amikor is középiskolások tucatjai állították színpadra Az ember tragédiája egy-egy színét, hónapokig dolgozva a díszleten, a jelmezeken és a szerepeken; idén a középiskolások egy-egy bibliai történetet dolgoznak majd fel.

Az igazgató egyébként is azzal kezdte a működését, hogy meghívta a város tanárait: mit tudnának közösen tenni az ifjúságért. De vendégül látta a környék polgármestereit is, jelezve, nem csupán a szolnokiaknak szólnak majd az előadások. A színháznak olyannyira híre ment, hogy Hódmezővásárhelytől Szegedig jönnek a bérletesek. Mindemellett ökumenikus hetet is rendeztek, amikor a teátrumban vallási témájú színdarabok, a templomokban koncertek, egyéb helyszíneken könyvbemutatók és kiállítások várták a látogatókat.

Az igazgató nemcsak a közönségre figyel oda, hanem a színészeire is. Amilyen gonddal rendeztette be a pihenőszobákat a tévékkel és az olajzöld kanapékkal, úgy ügyel - nemcsak az egyes szerepeikre, hanem az egész életpályájukra is. Tudja, ki növi majd ki magát igazi drámai színésszé, kiből lesz díva, kit kell biztatni, dicsérni azért, hogy ki merjen nyílni. A színész érzékeny lélek, egy önfejű, csak a saját elképzeléseit szem előtt tartó rendező könnyen megbánthatja, s ezért akár hetekre begubózhat. Úgy viszont nem lehet alkotni, próbálni.

Klasszikus János vitéz

A repertoárt is az alapján állítja össze, hogy mire alkalmas a társulat, milyen szerepekre van megfelelő színésze, bár természetesen időnként hívnak vendégművészeket is. A jövő évadban műsorra tűzött Jézus Krisztus Szupersztárban például Dolhai Attila játssza majd Jézus szerepét, Mária Magdolnát viszont a színház nagyszerű színésznője, Kertész Marcella.

A szeptembertől kezdődő évadban Kacsóh Pongrác klasszikus daljátékát, a János vitézt maga az igazgató rendezi: szeretné a zenekarral és a balettel együtt a színművet az eredeti formájában színpadra állítani. A darab kiválasztásakor nem volt a szeme előtt a nemzeti színházbeli sajátos rendezés, igaz, hozzáteszi: még véletlenül sem osztotta volna János vitéz szerepét nőre (pedig anno Fedák Sári is eljátszotta), nehogy azt higgyék, valami alternatív előadás született.

A jövő évadban is lesz operett, musical, vígjáték és komolyabb dráma is műsoron, de készülnek a Duna Televízió által közvetített, immár hagyományos Határok nélkül című szilveszteri műsorukra is, melynek színvonalát idén Rost Andrea és Tokody Ilona emeli. A műsor jó alkalom arra, hogy a szolnoki színészek televíziós szereplési lehetőséghez jussanak, s ezáltal szélesebb ismertségre tegyenek szert.

Balázs Péter tisztában van a szakma minden örömével és buktatójával, mert amellett, hogy 25 évig a Vígszínház művésze volt, ismeri a vidéki művelődési házak "hakniestjeit", a kereskedelmi televíziók és a szabadúszó színészek világát is.

A direktor azért is elégedett, mert olyan struktúrát sikerült kialakítani, ami a távollétében is működik. "A Ford gyár igazgatója egyszerre küldte szabadságra az egyes részlegek vezetőit, és amelyik részleg teljesítménye ezalatt visszaesett, annak a vezetőjét kirúgta" - meséli vezetői elmélete eredetét. S az elképzelés működik, a jövő évad mottója is ez: a siker oldalán állunk.

Ahogy Balázs Péter írja az évadváró műsorfüzetben: "Mi a kicsiben is a nagyot keressük. Az elesettségben a reményt, az akadályok közt a megoldást, a könnyek között a mosolyt. Tudjuk, s hirdetjük: ha nagy az ínség, közel a segítség. Ami leromlott, mi újjáépítjük. Nem tudjuk, mi a reménytelenség, mi lehet a közöny, mi a beletörődés. Nem ismerjük ezeket a sötét, bénító fogalmakat." Ebben a szellemben vártak mindenkit a Szín-Mű-Hely augusztus 20-i ünnepélyes megnyitójára és a kísérő programokra.

Kertész Marcella jutalomjátéka lesz az Én és a kisöcsém főszerepe, ezt Schiller Ármány és szerelem című műve, illetve a Jézus Krisztus Szupersztár bemutatója követi. A kisszínpadon a Hajnalban, délben, este című kétszemélyes darabban kap alkalmat két tehetséges fiatal, Dósa Mátyás és Molnár Nikolett: ezzel az előadással vesz részt a színház a novemberi szkopjei fesztiválon.

Biztos sikerre számíthat az angol humort képviselő Csupa balláb és a Roncsderby, amelyben Császár Györgyi fogja estéről estére elvarázsolni a közönséget. A Szín-Mű-Helyben mutatják be Márai Sándor Kaland című művét és a Micimackót, de műsoron tartják Tahi Tóth Lászlóval Gogol Egy őrült naplóját is.