- A Lyukasóra műsorvezetőjeként megtapasztalhatta: az adás amolyan kulturális köldökzsinórként működik. Hogyan válhat egy napi négyperces könyvajánló hasonló erejűvé?

- Talán éppen tolakodástól mentes, állandó jelenlétével. Állítólag a híradós tévébemondókba szerelmesek a legtöbben, ők kapják a legtöbb meghitt levelet, pedig csak "közvetítenek". Nem pályázom hasonló érzelmi kitörésekre, de abban reménykedem, hogy a nézők - a délelőtti időpont ellenére is - társnak tekintenek bennünket olvasó mindennapjaikhoz. A hosszabb vagy harsányabb műsorok olyanok, mint egy-egy rendkívüli esemény. Mi arra pályázunk, hogy tíz perccel 11 előtt, munkaidőben, kávészünetben adhassunk egy-egy jó tanácsot a nézőknek.

- Hogyan képzeljük el: reggel felkel, búcsút int feleségének és öt gyermekének, elolvas egy könyvet, s indul a Pázmány egyetemre tanítani, majd versírással zárja a napot?

- Nem sokat unatkozom. Ritka a nap, amikor ne olvasnék elalvás előtt, és olykor napi teendőimben is "megakaszt" egy-egy könyv, belegubancolódom, bár éppen mást kellene tennem. Szenvedélybetegség, belátom, de nem tervezem, hogy szabadulok tőle. Ami a felkészülést illeti, Faludi Laura szerkesztőnek köszönhetően remek anyagokat kapok a művekről, és ha a havi 25 könyv minden betűjét nem tudom is napra készen befalni, igyekszem alaposan átlapozni az összest.