A 160 oldalas könyvből megismerhető a Szegeden élő művész pályaképe és élete - egyrészt Feledy Balázs művészettörténész tollából, másrészt a mester emlékeiből. A kettő jól kiegészíti egymást, mert míg a művészettörténész elsősorban tudományos-szakmai szempontból vizsgálódik, addig a személyes adalékok segítségével a hétköznapi embert, a gondolkodó-töprengő alkotót is megismerhetjük.

Kligl Sándor szerint a szobrászat mindenekelőtt köztéri műfaj, így nem csoda, hogy a köztéri szobrairól készített fotók elsőbbséget élveztek a kötet szerkesztésekor. A pályakezdés óta eltelt negyven évben Kligl több mint ötven köztéri szobrot alkotott, és ugyanennyi emléktábla, megszámlálhatatlan kisplasztika, ezüstszobrok, érmék kötődnek még hozzá.

Ugyanakkor nem kérdés, hogy a szobroké az elsőbbség, mégpedig az ország legkülönbözőbb pontjain látható földműveseké, szőlőmunkásoké, vízmérnöké, a sétáló fiatal páré, a kalapos-kerékpáros nőé, a játszó gyerekeké, a zenészeké. De nem hiányoznak a történelmi, irodalmi, bibliai tematikájú alkotások sem: Szent István és Gizella, Kossuth Lajos, Széchenyi István, a világháború hősei, a kitelepített németek, Prohászka Ottokár, Mindszenty József, József Attila, Petőfi Sándor, a Golgota, Krisztus a kereszten vagy Szűz Mária. Kligl szereti a többalakos kompozíciókat, szobrait szívesen "ágyazza" a térbe úgy, mintha mindig is ott lettek volna. "Fontos tehát az, hogy követve a hagyományt, megpróbálkozzunk olyan képi és plasztikai kifejezéssel, melynek témája az ember és közvetlen világa" - írta 1973-ban, s ez a mondat végigkísérte egész alkotói pályáját. Ars poeticájától feltehetően a továbbiakban sem szakad el, ahogy valószínűleg megőrzi a hagyománytisztelet és korszerűség kényes egyensúlyát is.

Kligl (Szerkesztette: Kligl Sándor) MÚZEUMI TUDOMÁNYÉRT ALAPÍTVÁNY, SZEGED, 2010. ÁRMEGJELÖLÉS NÉLKÜL