- Budapesten tombol az antiszemitizmus - mit szól, amikor ilyenekkel van tele a külföldi sajtó?

- Hajmeresztő cikkek jelentek meg, a hatásukra külföldi barátaim már azt kérdezik: hogy lehet ezt kibírni? Pedig a helyzet összetettebb, mint amilyennek Amerikából tűnik. A XX. század eleje óta politikai csatákat vívnak a zsidóság hátán. Az egyik oldalon mindenki az antiszemitákat keresi, a másikon az antiszemitázókat. Ez sem az antiszemitizmust nem gátolja, sem az országnak nem tesz jót. Félreértés ne essék, van antiszemitizmus Magyarországon...

- Ön után szólnak az utcán, hogy „büdös zsidó"?

- Előfordul. 2006 és 2009 között volt a legsúlyosabb a helyzet. De válasszuk külön az utca atrocitásait a közbeszéd színvonaltalanságától. Sajnálom, hogy a gazdasági válságot a „Wall Street-i zsidók" nyakába varró Bayer Zsolttal kapcsolatban nem működik a Fideszben automatikus mechanizmus, hogy legalább azt mondanák: semmilyen intézményes kapcsolatunk nincs vele. Az is irritáló, hogy a Parlamentben maskarás exhibicionisták antiszemita szövegeket skandálnak, és nem küldik ki őket arcot mosni...

- Kiküldik, a Jobbik meg leginkább cigányozik.

- Bárhogy legyen is, nagy a felelősség, hiszen ki kell jelölni a szalonképes közbeszéd határait. A Talmud azt tanítja: „Ha a rabbik hallgatnak, tudhatjuk, hogy a helyzetbe belenyugodtak." A normális közbeszéd része lenne persze az is, hogy a kormánnyal szembeni demokráciadeficit- kritikákat nem kellene az antiszemitizmus vádjával összemosni. A kritika a politika lényege, de megalapozatlanul belekeverni az antiszemitizmus vádját káros. Korlátozza az adott esetben szükséges önvédelmi kilátásokat, és a vitát érzelmi síkra tereli. Zsidókként azt a kérdést kell feltennünk, mit várhat a közösség a kormánytól. Véleményem szerint: hitünk és kultúránk szabad megélésének, illetve méltóságunknak és biztonságunknak garanciáját, továbbá az Izrael-ellenes közhelyektől való távolságtartást. E tekintetben a kormány tett pozitív lépéseket: ünnepi alkalmainkon részt vesz, állást foglal; a „gárdaegyenruha" viselését szabadságvesztéssel szankcionálja, támogatta az unió és Izrael közötti euromediterrán megállapodást is.

- Önök abban érdekeltek, hogy ne a Mazsihisz legyen az állam által egyedül támogatott zsidó szervezet. Nem árt jóban lenni a kormánnyal, s megvédeni az antiszemitavád ellen...

- Kikérem magamnak. 2009-ben én voltam az egyetlen zsidó vezető, aki Molnár Oszkár kizárását követelte a Fidesztől. Azt azonban visszautasítjuk, hogy az antiszemitizmus ügyét a politikai tájolódás mércéjeként használják egyesek. A közállapotok gondolati csapdáját jellemzi, hogy ha van egy szervezet, a Mazsihisz, amely MSZP-s, akkor a másik nyilván fideszes. Nemhiába tanították bölcseink a Talmudban: „Tartsd magad távol a hatalomtól!" Egy egyház semmilyen politikai formációnak nem szabad hogy eszköze legyen, de értékei védelmében kell hogy tartsa a kapcsolatot a közélettel. Ami a Mazsihiszt illeti: rendszerváltásra van szükség a zsidó közéletben is. Idegen a zsidóságtól a Mazsihisz monolit szervezete, melyet az államhatalom hozott létre 1950-ben.

- Azért előfordult, hogy rendezvényeiken csak jobboldaliak voltak jelen.

- De miért? 2007-ben, amikor itt járt az izraeli főrabbi, jelezte: szeretné megismerni a politikai vezetést. Szóltunk Gyurcsány Ferenc irodájának és Orbán Viktorénak is. Előbbitől nem kaptunk választ, Orbán meg eljött. Nemrég, hanukakor ugyanez történt. Hívtuk Mesterházy Attilát, Schiffer Andrást, ők nem, a miniszterek viszont eljöttek. Erre kapunk egy cikket a Népszabadságban, hogy jobboldaliak vagyunk...

- A holokauszt tagadását tiltó törvény kiterjesztésével egyetért?

- Ellenezni nem tudom, de voltak fenntartásaink: itthon az antiszemiták inkább dicsérik, mint tagadják... Az új kormánytól viszont hiba volt, hogy kivette belőle a holokauszt szót és bővítette a kommunista bűnök tagadásának tilalmával.

- Merthogy a holokauszt nagyobb szenvedés?

- Módszerében és embertelenségében példátlan, ezzel együtt nekünk, zsidóknak nincs morális fölényünk azért, mert ez velünk történt meg. Mások szenvedése is borzalmas, és eleve nincs értelme méricskélni a szenvedést. A törvény tehát az egész társadalomnak jár, tanító jelleggel, jelképesen kiemelve egy elrettentő borzalmat. Ám ha kimarad a holokauszt szó és hozzáteszik, mi mást tilos még tagadni, az egész súlya vész el, annyi marad: borzalmas dolgokat tilos tagadni. A „kommunista bűnök" kiegészítéssel pedig úgy tűnhet, mintha lett volna a holokauszt, ami keresztények sara a zsidókkal szemben, és a kommunizmus, ami zsidóké a keresztényekkel szemben. Van valami, amit a külföldiek nem értenek meg. Magyarország a világ egyetlen országa, ahol ilyen sok holokauszttúlélő folytatta hazájában életét, gyerekei, unokái születtek. A német társadalom példaértékűen feldolgozta a múltat, ugyanakkor ne felejtsük, hogy náluk szinte kizárólag külföldi zsidók élnek. Könnyebb így újrakezdeni, mint itthon, ahol minden szónak személyes rezonanciája van.