Az azóta eltelt időben az intézményben nemcsak a hazai, hanem a legnagyobb külföldi sztárok is otthonra leltek. Az ötödik születésnapon koncerttel ünnepel a ház, melyet az m1-en is figyelemmel kísérhetnek az érdeklődők.

"A globalizáció azt jelenti, hogy az Európai Unió kapujában álló Magyarországnak meg kell erősítenie nemzeti intézményeit, mert ez az egyetlen lehetőség és biztosíték arra, hogy a múltból örökölt magyar kultúra a jövő számára is fennmaradjon" - fogalmazott Rockenbauer Zoltán még kulturális miniszterként 2002. március 22-én a millenniumi városközpont intézményeinek alapkőletételekor.

„Ahhoz, hogy az Európai Unió fejlettségi színvonalát elérhessük, egy-egy területen meg is kell előznünk. Ez pedig a szellemi élet és a kultúra térsége lehet. Ezért építünk olyan kultúrközpontot is, amely Európában így együtt már sehol sem látható" - mondta ugyanekkor Orbán Viktor akkori miniszterelnök. Igaz, több évnek kellett eltelnie, hogy e szavak valóra válhassanak, ám 2005. március 14-én végül mégiscsak megnyílt a Művészetek Palotája, vagy ismertebb nevén: a Müpa.

„Az első két évben leginkább a beruházásról szólt minden, mindenki azt firtatta, mennyibe kerül az építkezés, és a házban zajló programokról kevesebb szó esett" - idézte fel a kezdeteket Kiss Imre, a Művészetek Palotájának vezérigazgatója az intézmény ötödik születésnapja alkalmából rendezett sajtótájékoztatón. Ugyanakkor emlékeztetett arra is, hogy a beruházás kormányokon átívelően valósult meg, köszönhetően Demján Sándor, a Trigránit elnöke gesztusának, aki - a 2002-es kormányváltás után mintegy másfél évvel - hajlandó volt az aláírt szerződést bérletire módosítani.

A vezérigazgató kiemelte: vezetőként egyik legfőbb büszkesége az intézmény csapata, amely - az ő ars poétikájával egyetértve - befogadó és bemutató készségről egyaránt tanúságot tett, tiszteli és kész másoknak is átadni a világ népeinek kultúráját. A programok korra és műfajokra nézve ezért lehetnek olyan sokfélék, s ezért van az is, hogy a csecsemők, a kamaszok, az egyetemisták éppoly szívesen látott, fontos vendégek a házban, mint a világsztárokra kíváncsi zenei ínyencek. Kemény szavakkal ostorozta viszont a kormányt és a politikai elitet, amiért az évről-évre egyre kevesebb pénzt fordít a kultúrára: „Aki nem támogatja a kultúrát, tönkreteszi a nemzetet; az első lépést már meg is tették azzal, hogy lassan teljesen eltűnik az iskolákból az ének- és a zenetanítás - szögezte le.

Szégyen-gyalázat, hogy milyen siralmas helyzetben van ma a magyar kulturális élet, és ezt nem lehet a gazdasági válságra fogni. Márpedig Magyarország csak akkor polgáriasodhat, ha a kultúrát kellőképpen támogatják." Mindezzel együtt Kiss Imre úgy véli: a Müpa az elmúlt öt évben nemcsak világhírűvé vált, de az egész nemzetnek komoly tekintélyt szerzett világszerte.

Batta András, a Müpát szakmailag támogató Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora elsősorban azt hangsúlyozta, hogy az az ország, amely a világon egyedülálló módon saját muzsikusai révén is rangos produkciókkal képes megtölteni egy nemzetközileg elismert zenei életet, rászolgált egy ilyen intézményre.

És a Müpa a megnyitást követő legrövidebb időn belül eleget tett a legfontosabb elvárásnak: mindezt publikusabbá, megismerhetővé tette. A rektor hangsúlyozta: példamutatóan jó a kapcsolat a két intézmény között, a zeneakadémisták számtalan fellépési lehetőséget kapnak a palotában, ahol azt is megtanulják, miként kell viselkedni a közönséggel. Végezetül megemlítette, hogy a Müpa olyan óriási művek előadhatóságát teremtette meg, mint Jeney Zoltán Halotti szertartása vagy Schönberg Mózes és Áronja.

Kocsis Zoltán, a Nemzeti Filharmonikusok (NFZ) fő-zeneigazgatója kiemelkedő jelentőségűnek tartja a Müpa termeinek multifunkcionalitását, ami műfajilag széleskörű repertoár kialakítását és új, nagyszabású zenei vállalkozások megvalósítását teszi lehetővé. „A rendszerváltása előtt nem is álmodhattunk olyan bemutatókról, amelyek a hangversenyterem léte óta megvalósulhattak" - mondta a zongoraművész-karmester, aki úgy látja: az NFZ méltó helyre került a Müpában, s az a munka, amely 12 éve elkezdődött itt teljesedhetett ki igazán.

Török Jolán, a Nemzeti Táncszínház ügyvezető igazgatója szerint a Fesztiválszínház a maga méreteivel és technikai felszereltségével új perspektívát jelentett (és jelent) a magyar táncművészetnek. Az öt év alatt 25 olyan produkció született, amelyet kifejezetten erre a helyszínre koreografáltak és csak itt adhatnak elő. Bencsik Barnabás, a Ludwig Múzeum igazgatója a Müpával való inspiráló együttműködést is kiemelve arról a szabadságról szólt, amit az épület biztosít a kiállítóhelynek: végre bárkit meghívhat a hazai és nemzetközi kortárs képzőművészet legnagyobbjai közül.

Müpa-legek

Öt év alatt összesen 2365 kulturális színpadi rendezvény (komolyzene, ifjúsági hangverseny, opera, színház, tánc, jazz, világzene, könnyűzene) valósult meg a Müpában, amit múzeumi, családi és ifjúsági programok, kiállítások egészítettek ki (1357 alkalommal). Ezekhez társult 660 üzleti és 1002 egyéb (konferencia, háznézés, stb.) rendezvény; így a végeredmény: 5387.

2007. február 10-én volt a legtöbb, összesen 327 szereplő egy időben a színpadon, amikor Mahler VIII. szimfóniája szólalt meg a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Énekkara és Gyermekkórusa előadásában.

A leggyakrabban játszott mű Kodály Galántai táncok című műve volt: tizenkilencszer hangzott el.

A produkciók alatt mintegy tíz napnyi (247 órányi) filmet forgattak a stúdió munkatársai.

Az öt év közel öt és félezer különböző eseménye csaknem három és félmillió látogatót vonzott. Közülük körülbelül minden tízedik külföldről érkezett. Számítások szerint 50000 diák látogatta diákjeggyel a különböző előadásokat.

2010. március közepéig a Müpa közönsége elfogyasztott 134700 darab perecet, 2010 liter kávét és 15580 liter üdítőt.