Aztán egyszer véletlenül megütötte a szememet egy Sublót nevű blogger bejegyzése, aki azzal kezdte, hogy megköszönte amerikai tudósításomat. Majd reagált a cikkben felvetett problémákra, nem vagdalkozva, nem durván, hanem mindig udvariasan, okosan. Ezután, ha megjelent egy írásom, rögtön Sublótot kerestem, hátha hozzászól. Hátha örömet szereztem neki - hiszen mi másért ír cikket az ember -, és ezzel az én napom is szebb lesz. Hála Istennek, rendszeresen hozzászólt - nemcsak az én cikkeimhez. És mindig a lényegre tapintott.

A Heti Válasz Online azóta - több internetes portálhoz hasonlóan - megszüntette a hozzászólások lehetőségét, de kedvenc bloggeremtől nem szakadtam el. E-mailen keresztül juttatta el észrevételeit hozzám. Kérdezett, új megvilágításba helyezte írásaimat, az amerikai politika és kultúra iránt érdeklődött.

Rövid levelezésünk során arra gondoltam, hogy egy ideális világban ilyen lehetne az újságíró és az olvasó kapcsolata: tiszteletteli, ösztönző, segítő. Hiszen egymás nélkül nem tudunk létezni. A célunk pedig közös: meg akarjuk ismerni a minket körülvevő világot és abban saját helyünket.

Utoljára szilveszterkor kaptam levelet Sublóttól. Fájdalmasan rövid földi élete végén ma kísérték utolsó útjára Budapesten, a ferencesek templomában.

Kedves Sublót, köszönöm az érdeklődését, hálás vagyok segítő megjegyzéseiért, megvilágosító kérdéseiért. Remélem, onnan fentről továbbra is figyelemmel kíséri a Heti Válasz munkáját.

Balla Eszter
San Francisco