"Főiskolánk működőképessége lehető kifejtésének nagy akadálya a már régen mutatkozó s mind terhesebbé váló helyhiány, ami a pedagógiai célnak kevéssé megfelelő helyiségek adoptálásával sem enyhül... Éppen így érezteti káros hatását az évek óta sürgetett nagyarányú tatarozási munkák elmaradása, melyek fedezet híján nem indulhatnak meg." A Zeneakadémia évkönyvében olvasható ez a két mondat, s azt hihetnénk, hogy néhány esztendeje született - pedig a bejegyzés 1936-ból való. Vagyis a Korb Flóris és Giergl Kálmán tervezte, 102 éves Liszt Ferenc téri zenepalota már nyolcvan éve ugyanazokkal a problémákkal küzdött, amelyekkel az ezredfordulón. Történetét végigkísérte a teremhiány. Falai között mindennapos jelenség volt a "bolygó növendék", aki gyakorlás céljából kétségbeesve keres egy szabad zugot, fülét sorban az ajtókra tapasztva, muzsikál-e valaki odabent.

Zsolnay csempe celluxszal

A modernizáció és a felújítás mára el odázhatatlanná vált, és nem csak azért, mert az egyetem kinőtte otthonát - mondja Lakatos Gergely, az intézmény főmérnöke, a felújítás "karmestere". Sok helyen hiányzik a vakolat, a kövezet és a faborítás ütött-kopott, a Zsolnay csempéket itt-ott celluxszal ragasztották vissza, a színpad alatti százéves gerendákban ujjnyi vastag repedések futnak, a Körösfői-Kriesch- és Zichyfreskók megfakultak a kosztól. Az épület villany- és vízvezeték, illetve fűtésrendszere az összeomlás szélén áll. Van, ahol a falakban még a több mint százéves vezetékek futnak. Azért világítottak az elmúlt években csak 40 wattos égőkkel, mert féltek, hogy nagyobb teljesítménynél meggyulladnak a drótok. A pódium alatti, alagsori kazánház lepusztult, a 25. óráját éli. Batta András, az egyetem rektora többször kijelentette, hogy az épület életveszélyes.

Novemberben lezajlott a búcsúfesztivál, s az épület a téli vizsgák után januárban legalább két évre bezárja kapuit, hogy megkezdődhessen a költözés, majd a felújítás, persze gondos műemlékvédelmi felügyelet mellett. A beruházás uniós támogatással, hivatalosan a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) Új Magyarország Fejlesztési Terv keretein belül jöhet létre, 10,6 milliárd forintból. Ennek az összegnek 89 százaléka uniós pénz, 9,5 milliárd forint, a maradék zömét az oktatási minisztérium fizeti. Az NFÜ-vel megkötött támogatási szerződés szerint az építkezést 2011. október 31-ig be kell fejezni; ez a dátum egyelőre tarthatónak is tűnik, de ha nem sikerül, még módosítható. Csak a költözés hetvenmillió forintot emészt majd fel. "A leltár során értek meglepetések - mondja Lakatos Gergely. - Az emeleten találtunk olyan páncéltrezorokat, amelyekről el sem tudjuk képzelni, hogyan kerülhettek ide, mert a jelenlegi közlekedési útvonalakon nem szállíthatók. Csak daruval lehet kiemelni őket a házból. Vagy itt maradnak."

A közbeszerzési pályázaton Magyari Éva, Pazár Béla és Potzner Ferenc építészirodája nyerte el a felújítás tervezésének lehetőségét, még 2003-ban. Már a kiviteli tervek is elkészültek, és hamarosan a kivitelező kiválasztása következik - szintén közbeszerzési pályázattal. Legkésőbb márciusban eredményt szeretnének hirdetni.

Tojás és paradicsom ellen

Ezzel párhuzamosan új épülettel bővítik a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemet. Az intézmény új, ultramodern otthona egy villamosmegállóra a Liszt Ferenc tértől, a Wesselényi utcában, a Hársfa utca sarkán kap helyet egy régi iskolaépületben. Az átalakítást Mányi István építész tervei szerint végzik. Itt 5200 négyzetméteren folyhat majd a zeneoktatás. Ide költözik a teljes adminisztráció (kivéve a rektori hivatal), és itt stúdiót is kialakíthatnak. A hangszeres oktató- és gyakorlótermeket a leendő átriumos épület alsó szintjein helyezik el, hogy elkerüljék a "palota miatti forradalmat". (A Zeneakadémia Semmelweis utcai tanárképzőjét gyakran megdobálják tojással, paradicsommal, mert a szemközt lakókat zavarja az ablakokon át kiszűrődő sokféle muzsika.) A troli és a Nagykörút zaja viszont a zenészeket zavarná.

Mivel a Zeneakadémián jelenleg kilencezer négyzetméteren tanítanak (ez a rekonstrukció után 11 ezerre nő), a felújítás két esztendejére az sem jelentett volna megoldást, ha a Wesselényi utcai kiegészítő épületet előbb birtokba vehették volna. Mindenképpen kell keresni egy átmeneti szállást, és ez okozza a legnagyobb fejtörést. Ugyanis az átmeneti ingatlan bérleti díját nem finanszírozza az EU, ezt az évi 80 millió forintot a Zeneakadémiának kellene kigazdálkodnia. Ez majdnem lehetetlen, ám segítség máris érkezett: 2010-re az oktatási tárca 40 milliós támogatást nyújtott a bérléshez. Mindenesetre az egyetem életében biztosan szűkös esztendők következnek.


Korábban arról szóltak a hírek, hogy az átmeneti ingatlan egy Andrássy úti vagy egy Nagymező utcai épület, esetleg a Városligeti fasorban üresen álló, volt BM Kórház lesz. Utóbbi ideális átmeneti szállás lett volna, ám a cég, amely kiürítette, oly mértékben lepusztította az ingatlant, hogy hatalmas összegbe került volna ismét működőképessé (például fűthetővé) tenni. A legesélyesebb talán a belvárosi postapalota, amely a Városház, a Petőfi Sándor és a Párizsi utca által határolt telken szintén üresen áll. A meghívásos pályázat után januárban talán már "győztest" hirdetnek.

A költözés tavasszal folyamatosan zajlik majd, hiszen közben megy a tanév. Egyik nap még a Liszt Ferenc téren tartanak órát, egy nap szünet, majd harmadnap már az átmeneti épületben. A könyvtár a VI. kerületi önkormányzat jóvoltából két évre az Eötvös utca 10.-be költözik.

Vívóterem nem lesz

A Zeneakadémia csodával határos módon szinte sérülések nélkül megúszta a háborút - meséli Lakatos Gergely. Ez volt Budapesten az egyik legépebben megmaradt középület; nem véletlen, hogy itt rendezték Szálasiék bírósági tárgyalását is. A dokumentáció azonban, hogy miként is nézhetett ki akkor, hiányos. Fennmaradt ugyan egy alaprajz, amelyen pöttyök jelzik, hogy a tárgyalás idején hova állítottak titkosrendőröket, de ebből a külcsínre nem lehet következtetni. Az emeleti tantermek eredeti arculatáról például semmit sem tudni. A legkorábbi fotón, amely előkerült az MTI tárából, Somlay Artúr szaval a Nagyterem pódiumán 1948-ban. Ha belenagyítunk a képbe, kivehetők a falon azok az ébenfekete mintázatok, amelyek az ötvenes években, illetve az 1961-62-es felújításkor eltűntek. Lefestették őket sötétbarnára - egyszerűbb volt, mint kijavítani. Epésen szokták megjegyezni: az épület túlélte a háborút, de ezt a renoválást nem.

A restaurátorok most feltárták az eredeti motívumokat, így a Nagyterem is visszakapja régi arcát - valószínűleg egészen más hangulatú lesz, mint amilyennek megszoktuk. De sok egyéb változás is várható. Kényelmesebb, tágasabb (és kivehető) széksorokban hallgathatjuk majd a koncerteket a földszinten, igaz, kétszázzal kevesebben. Viszont a diákság törzshelye, a karzat vagy "kakasülő" is új széksorokat kap, felszámolják a nyikorgó tonettszékeket. Az egyik legnehezebb feladat lesz az áhított légkondicionálás, hiszen zajtalanul és láthatatlanul kell 80 ezer köbméter levegőt megmozgatni.

Megszűnik az első emeleti ruhatár, így ott is szép, tágas előcsarnok születik. A folyosók eltüntetett magyaros motívumai ismét láthatók lesznek. A Kisterem is visszakapja eredeti színeit és díszítéseit, illetve funkcióját: újra kamaraopera lesz belőle, zenekari árokkal, zsinórpadlással, korszerű színpadtechnikával. Az alagsorban több mosdó áll majd a látogatók rendelkezésére, és nagyobb büfé. A negyedik szintre költöző kazánház helyén hangszerraktárat építenek, innen többszintes süllyesztőberendezés segítségével lehet majd a hangszereket a pódiumra juttatni. A könyvtárat is modernizálják, megszűnik a kosárban való le-fel adogatás, helyette könyvlift segíti a munkát. Persze nem mindent állítanak vissza eredeti állapotába. A harmadik emeleti egykori vívó- és táncteremre, illetve öltözőire nincs szükség, ahogy a szolgálati lakásokra sem. A vívóterem ma a legendás kamarazene-tanár, Weiner Leó nevét viseli. Valószínűleg itt hangzott el mester és tanítványa elhíresült párbeszéde: "Fiam, mondták már magának, hogy tehetséges? - Igen, Tanár úr! - El ne higgye!"

Az orgonát elbontják, csak az első sípsor marad meg - díszítésként. A Zeneakadémia tanárai, szakemberei úgy vélik, hogy nem szabad ugyanezt a hangszert visszatenni, újat kell építeni, méghozzá az eredeti, 1907-es Heinrich Voit-féle hangszerhez hasonlót. Erre ígéretet is kaptak az egyetem vezetésétől, ám egyelőre nem tudni, honnan lesz rá pénz, hiszen ehhez több százmillió forintra lenne még szükség.


A TOLVAJ ÉS A REZESEK

Tíz-tizenkét éve rendszeresen meglátogatta a Zeneakadémiát egy besurranó tolvaj, aki hónapokig eredményesen végezte "munkáját". A zegzugos épület jó lehetőségeket kínált a bujkálásra. Aztán egy hétvégén véletlenül egy trombitás hallgató akció közben rányitott egy második emeleti teremben. A rabló megijedt, és lemászott az épület külső oldalán, az ereszcsatornán, és beugrott egy szinttel lejjebb a Kisterem ablakán. Itt épp egy rézfúvósötös próbált; a tolvaj a lehelethalk adagio hangjai alatt zuhant be. "Legalább megvárhatta volna a tételszünetet" - dörmögte az egyik muzsikus. Amúgy a próba zavartalanul folytatódott, a tolvaj pedig eltűnt az épület labirintusában.


FÜSTÖLGŐK

Bartók Béla és Dohnányi Ernő terme (a XIV. és a XII.) között van egy kis oktatóhelyiség, szinte éppen csak egy zongora fér el benne. Ez régen dohányzó volt. Az órák szünetében ide járt be Bartók és Dohnányi cigarettázni. Bartók, aki sok káros szenvedélynek ellen tudott állni, egész életében bosszankodott, hogy nem sikerült leszoknia a dohányzásról. Régen a Zeneakadémián a tanároknak még óra közben is szabad volt dohányozni, sőt, a hallgatónak is.

Fischer Annie zongoraművész még a hangversenye közben is dohányzott, az egyes műsorszámok után égő cigarettával várták a Nagyterem pódiumajtajánál, hogy szippanthasson néhányat. Ma már az épület egész területén tilos a dohányzás. Füstbe ment tervek azonban most is vannak. A remények szerint a Zeneakadémia felújítása nem ilyen.