A második rész vagy a folytatás elkészítését sokféle művészi és attól látszólag idegen ok motiválhatja. Az alkotók további lehetőséget látnak a cselekményvezetésben, a figurák jellemében, kifejtetlen, elhallgatott motívumok bontakozhatnak ki, újabb üzenet megfogalmazására kerülhet sor. A belső kényszernél gyakran erősebb a külső indok: a siker újabb sikert remél, a rókáról pedig köztudomásúan több bőrt is le lehet húzni. A magyar filmre pedig ráfér a siker, hiszen az eddigi törekvések legfeljebb a közelítő távolodás, a divergencia bonyolult fizikai törvényét illusztrálták. Miközben a törvény erejével próbálják közel vinni a nézőt a hazai filmhez, az fokozatosan hagyja el vetítés közben a termet. Tisztelet a kivételnek, melyhez, ami a nézőszámot illeti, valószínűleg Rudolf Péter filmje, az Üvegtigris 2 is tartozni fog.

Az Iszapos-tó közelében, valahol a senki földjén újra együtt a csapat. Az inkább szemétlerakó helyre, mint turisztikai látványosságra emlékeztető területen az Üvegtigris nevet viselő büfékocsit Lali üzemelteti. A lejárt szavatosságú élelmiszer-kínálatot többnyire csak a barátok fogyasztják, és az esetleges káros következményeket gyorsan hatástalanítják is az alkoholkészlettel. A semmittevés nyugalmát néhány esemény zavarja csak meg. Oszi (Szilágyi Tibor) öt év után rájön, hogy felesége megcsalta őt Lalival. A zsarolással, emberrablással fenyegetőző férjet csak a feles hubertuszok nyugtatják meg. Feltűnik Lali felesége is, hogy véglegesen rendezzék a különélést, a válást. A büfékocsis meg is kapja a neki járó tulajdonrészt a közös vagyonból: egy dupla ajtós szekrényt, egy fotelt, egy pizsamát és néhány vasalt inget. Feltűnik az Üvegtigris környékén a vállalkozó-maffiózó Feri (Gesztesi Károly), aki a területen lakóparkot akar építeni szeretőjének. Zsebből fizetné ki Lalit, aki kezdetben ellenáll. De meddig lehet nemet mondani a pénznek? Különösen akkor, ha megmagyarázhatatlan oknál fogva beindul az üzlet: hazai és japán vendégek árasztják el az Üvegtigrist. Vége a nyugalomnak, újabb szigetet kell keresni a világban...

A forgatókönyvet a rendezővel együtt író Buss Olivér Gábor különböző hosszúságú, lazán egymáshoz kapcsolódó epizódokból szerkesztette a történetet. Az összekötő kapocs az első részből megismert hat barát, akik között van, aki készakarva mondott nemet a világra, és van, aki nem illik bele abba. Gaben (Reviczky Gábor) motorikus monológjaival szétfecsegi az életét, Csoki (Csuja Imre) a delíriumba menekül, Róka (Gáspár Sándor) eladhatatlan keletnémet árukkal seftel, Cingár (Szarvas József) most tubázik, és egy süketnéma lánnyal készül házasságot kötni. És ott van Lali segéde, az idióta, lélekben gyermekien tiszta Sanyi (Horváth Lajos Ottó) is. Néhány jellemvonásból karakteres figurákat teremtenek a színészek. Hozzájuk képest a rendező által önmagára írt és megformált alak színtelen.

A látszólag laza szerkesztés legalább annyi előmunkálatot és átgondoltságot igényel, mint a feszes szövésű. Az Üvegtigris 2 hullámzó színvonalát a kompozíció esetlegessége is adja. A jelenetek meghatározó része addig tart, amíg a színészek bírják ötlettel. Sokan bírják, köztük az egyik betétrészben rendőrkapitányként feltűnő Sinkó László. De szép számmal vannak olyan epizódok, amelyekbe csak belekezd a rendező, aztán - talán a kifutását nem látva - abba is hagyja.

Az Üvegtigris első változatának nyelvi fordulatai állítólag kultikussá váltak, beépültek már egyes társadalmi rétegek szókincsébe. A nyelvi humor forrásai most is a közös előismeretekre való szójátékszerű utalás, a frazeológia elsődleges és másodlagos jelentésének szembesítése, a szófacsarás és a trágárság. A nyelvrontás vagy nyelvépítés problémáját nem vetjük fel, de aki anyanyelvéről a Kosztolányi-féle purista szemléletet vallja, az tegyen óvintézkedéseket a film megtekintése előtt.

Részletes programajánlóért keresse fel a port.hu weboldalt.