A darab zeneszerzője és szövegírója az amerikai zenés színház egyik legkiemelkedőbb alkotója, a West Side Story dalszövegét és a Sweeney Toddot jegyző Stephen Sondheim. A rendező Trevor Nunn, aki 1968 és 1986 között a Royal Shakespeare Company művészeti vezetője, majd a londoni Nemzeti Színház művészeti vezetője volt. Ő rendezte három éve a musicalt a londoni West Enden, majd a New York-i Broadwayn.

Az Ingmar Bergman 1955-ben forgatott filmje alapján készült darab a századfordulós Svédországban játszódik. Főhőse egy színésznő, aki úgy érzi, hogy sok viharos esztendő után itt az ideje, hogy megállapodjon. Kiszemeltje egykori szeretője, a sikeres ügyvéd, ő azonban nem sokkal találkozásuk előtt elvett egy tizenkilencéves lányt, aki még az esküvő után is ragaszkodik szüzességéhez. Desirée Szent Iván éjjelén meghívja a házaspárt édesanyja, a hajdani kurtizán kastélyába, ahol fehér éjszakától és a vörös bortól megmámorosodott vendégek őrült szerelmi kergetőzésbe kezdenek.

Puskás Tamás, a Centrál Színház igazgatója ezt a produkciót szerette volna megmutatni a hazai közönségnek, és a próbálkozást siker koronázta: a magyar előadás nézői pontosan ugyanazt az előadást láthatják a Révay utcában, amit a Broadway és a West End közönsége. A különbség a színészekben van: a magyar változatot olyan nagyszerű színészek adják elő, mint Törőcsik Mari, Nagy-Kálózy Eszter, Gergely Róbert, Egyházi Géza, Kovács Patrícia, Szemenyei János.

A Trevor Nunn rendezését a Centrál Színház színpadára fordító rendező, Tom Littler a bemutatót beharangozó sajtótájékoztatón leszögezte, hogy szerte a világban a magyar a harmadik verziója és az ötödik szereposztása az Egy nyári éj mosolyának, de ezt tartja a legjobbnak, ami a magyar színészek szakmai színvonalának köszönhető. Littler úgy vélekedett: a magyar verzió ugyan hű az eredetihez, fizikai kondíciói - koreográfia, díszlet, jelmez, haj, smink - megegyeznek Trevor Nunn rendezésével -, de a színészek személyiségének köszönhetően mégis más és különleges.

Puskás Tamás elmesélte, hogy amikor a West Enden látta az előadást, úgy érezte, mindenképpen el kell hozni Budapestre, hogy a magyar közönségnek is bemutathassa. Vakmerő vállalkozásnak tűnt, másfél év egyeztetés után végül mégis sikerült. Puskás ragaszkodott a replika előadáshoz: „Az volt a célom, hogy a magyar közönség az eredeti előadást élvezhesse, mert Trevor Nunn munkáját óriási szellemi és színházi teljesítménynek tartom."