Igazi családi vállalkozásról beszélhetünk?

A férjem főzi a lekvárt és szállítja házhoz a megrendeléseket, én vagyok a "marketinges". Szegény nagymama éjjel-nappal a címkéket írja, a gyerekek pedig önszorgalomból szólítják meg az embereket, miután látták, hogy kedvesen fogadjuk s beinvitáljuk a látogatókat.

Mi a titka a különleges lekvárjaiknak?

Ragaszkodunk a fatüzelésű üsthöz, emiatt hagyományos, és ez adja a varázsát a lekvárunknak. Az alapok és az eredeti receptek a férjem anyukájától származnak: ezeket bolondítottuk meg fűszerekkel, alkohollal, csokoládéval. Vannak olyan gyümölcsök, amelyeket fel lehet dobni, és olyanok is, amelyeket nem kell. Az erdei gyümölcsökhöz például nem teszünk hozzá semmit, kivéve talán a szedret. Most például fehér csokival kombináltuk.

Ki fejleszti tovább a recepteket?

Általában ketten: a férjem kezdte a pálinkával, majd én próbálkoztam a vaníliával. Rögtön egy teljes üstnyi mennyiséggel kísérletezünk, s ha megindul a fantáziánk, akár százféle ízt is árulunk. Sárgabarackból a hagyományos mellett most van pálinkás és mákos-mazsolás verzió is.

És ha elrontanak egy-egy kísérletet? Nem megy veszendőbe a rengeteg alapanyag?

Erre még nem volt példa: addig próbálkozunk, míg jó íze nem lesz. Amikor egészséges magyar gyümölcsből dolgozik az ember, akkor nem lehet nagyon rosszat csinálni.

A magyar gyümölcs elvből vagy a minőség miatt fontos?

Igyekszünk mindent a környékről beszerezni, hogy ezzel is a helyi termelőket segítsük. Még a chilis eperlekvárunkhoz is egy vecsési termelőtől vesszük a chilit.

Déligyümölcsökkel is foglalkoznak?

Igen, azt a nagybanin vásároljuk. Fontosnak tartottuk, hogy egyik gyümölcs se hiányozzon a kínálatunkból. Kicsit idegenkedtünk, miként fog kinézni egy ananászlekvár a polcon, de meglepő sikere van. Nyári melegekben nagyon fogynak a trópusi gyümölcsök.

Melyik fajtát keresik jobban?

Aki nem nagy lekvárfogyasztó, az marad a hagyományos termékeknél. Aki ínyenc, az a különlegességeket kedveli. Kóstolások során gyakran mondják hagyományos termékeinkre, hogy "ezek olyanok, mint amiket a nagymamám főzött".

A lekvárok mellett szörpöket is készítenek.

Ribizlivel és málnával kezdtük, s ma már nagyon szeretünk virágszörpökkel - bodzával, hárssal, akáccal, jázminnal - dolgozni.

Nemcsak maguk a termékek különlegesek, hanem a külcsín is.

Nem akartunk tömegterméket, fontosnak tartom a dizájnt, mert el is kell adni a lekvárt. Ugyanakkor elértük azt a szintet, aminél már nem szeretnénk továbblépni, mert az már nem házi lekvár lenne, s többet nem is tudnánk előállítani. Egész évben dolgozunk: a gyümölcsszezonban friss, utána fagyasztott alapanyagból pótoljuk az elfogyott termékeket.


SCHVÁB MÓNIKA

1971-ben született Budapesten. • Gimnáziumi végzettsége van, korábban virágkötőként és vámügyintézőként dolgozott. • Egy helyi asszonycsoportban táncol, és nem csak lekvárt szeret főzni. • Férjezett, két kislány édesanyja.


Jól kifőzték

Schváb Mónika és agrármérnök férje, Szarvas Attila 11 éve szerettek bele egy nagybörzsönyi házba. Kezdetben falusi turizmussal foglalkoztak, s vendégeik reggelijéhez, vacsorájához főztek lekvárt a helyi gyümölcsökből, ami hamar népszerű lett. Négy éve őstermelőként főállásban kavargatják a fakanalat az üstökben. Terméküket háromféle kiszerelésben árulják a helyszínen, webáruházukban és kisebb boltokban. Rendelésre kis tételben a megbízó részére exkluzív lekvárokat is készítenek.