Aki ilyen élvezettel tologatja a csattogós lepkét, az lelke mélyén minden bizonnyal gyermek maradt.

Mindannyiunkban él egy gyerek, csak meg kell keresni. Színésznek készültem, s a játékszenvedély megmaradt - most itt élem ki a kreativitásomat. A Fauna termékeit - botcsinálta tervezőként - magam rajzolom.

Miért Erdélyben készítik?

Itthon a vállalkozás kálváriája 2001-ben kezdődött. Mivel jórészt külföldön értékesítjük a termékeinket, az akkori erős forint mellett nem tudtuk kitermelni a költségeinket. Ekkor indítottam párhuzamosan egy céget Romániában, ahol az adózás sokkal kedvezőbb. Egy kis településen, Baróton van a műhely, ahol ezeket az egyedi fajátékokat készítjük. Nincs két egyforma figura, a hasonló darabok nem kompatibilisek, hiszen kézzel nem lehet kétszer ugyanúgy kivágni egy formát. Ez nem legó.

Megéri ez így?

Mindig megkérdezik, miért nem veszek lézervágót, vagy miért nem viszem a gyártást Kínába. Én hiszek a kézműves munka erejében, büszke vagyok rá, mert ma sajnos a játékboltok a kínai termékek dömpingjében fuldokolnak. Tavaly a Mesterségek Ünnepén döbbenten láttam: a mellettünk lévő standon is kínai terméket árulnak. Amíg élek, a Fauna termékek nem mennek a Távol-Keletre, csak késztermék formájában. Az idő pedig minket igazol: tavaly annyi megrendelésünk volt, hogy bevételeink a válságban is 30 százalékkal nőttek az előző évhez képest.

A tárgyaik szépek, jó kézbe venni őket, akár a figurás betűkről, akár a játékokról van szó. A különböző égövek fáit és madarait ábrázoló kirakós játék pedig kész műalkotás.

Eleinte kőrisfából készültek - némelyiken még látszik a jellegzetes erezet -, de áttértünk a juharra, ami nem olyan súlyos, és könnyebben formálható. A festékek pedig nem tartalmaznak toxikus anyagot.

Jókedvet, harmóniát sugároznak a lakberendezési kiegészítőik is, pedig nem mindig van ok a vidámságra.

Tíz év után idén először nem tudunk kimenni a február 4-én kezdődő nürnbergi játékvásárra, a világ legnagyobb szakkiállítására, ahol partnereink 60-70 százalékát szereztük. Pedig lett volna esélyünk megszerezni egy standot, ahová egyébként csak kihalásos alapon lehet bekerülni. A másik, hogy - több sikeres szerzői jogi per után - most készülök újabb pert indítani, amiért lemásolták a figuráimat. Egy nyugat-európai cég koppintotta a kelet-európait - pedig fordítva szokott történni. Az egy hét múlva kezdődő New York-i Toy Show-n viszont már ott leszünk.


Madarak, fák, lámpák

Lukács Tibor Máriabesnyőn, egy barátja szuterénjében indította el a vállalkozást. Jelenleg a cég budapesti, Klauzál utcai bemutatótermében hárman, az erdélyi Baróton 48-an elégítik ki az amerikai, a japán, a lappföldi vagy a görög megrendelők igényeit. Eleinte 40-60 százalék volt a hazai és az exportra történő értékesítés aránya, ez mára 10-90-re változott. A legolcsóbb játékuk 300, a legdrágább 5800 forint, a lámpák tízezernél kezdődnek. Tavalyi árbevételük 140 millió forint körül alakult.


LUKÁCS TIBOR

1963-ban született Budapesten. • A Színművészeti Főiskolán három szemesztert végez, majd a Madách Színházban játszik. • Eleinte galériákat ácsol, később egy asztalosmestertől ellesi a játékkészítés fortélyait. • 1991-ben alapítja meg a Fauna Műhelyt, amely 2001 óta Fauna Transilvana SRL néven Romániában működik.