- Miért döntöttek úgy, hogy magáncégként tanulmányt készítenek a pályázati rendszer működéséről, hibáiról, átalakításáról?

- Nyolc éve foglalkozunk uniós pályázati projektek menedzselésével, ezért jól látjuk a hibákat. Elhivatott kollégám fejében született meg az ajánlások összesítésének ötlete. Ők ugyanis azt tartják szem előtt, hogy ha valamit lehet egyszerűen csinálni, akkor azt vétek túlbonyolítani. Azt is tapasztaltuk, hogy nincs részletes, átfogó leírása a pályázati rendszernek. Több mint száz véleményvezért kérdeztünk meg a politikusoktól a közreműködő szervezetek vezetőin át a vállalkozókig arról, hogy mely területeken érzékelnek problémákat. Egy piackutatót pedig azzal bíztunk meg, hogy térképezze fel 300 cég uniós pályázatokkal kapcsolatos tapasztalatait. A végeredmény egy 400 oldalas, javaslatokat is tartalmazó tanulmány lett.

- Mi a legfontosabb megállapítása a tanulmánynak?

- Mindenekelőtt az, hogy az uniós források szétosztásának hazai pályázati rendszere brutálisan bonyolult. Eddig kilenc minisztérium, 16 közreműködő szervezet és hét irányítóhatóság harcából született meg a több száz pályázati kiírás, ezért egyszerűsítésekre és központosításra van szükség. Előfordulhatott, hogy egy pályázónak 11 közreműködő szervezettel is kapcsolatba kellett lépnie, ha uniós pénzre akart pályázni. A közreműködő szervezetekből öt is elegendő volna, az irányítóhatóságokból sincs szükség háromnál többre, és az intézménytípusok eljárásrendjét is egységesíteni kellene. Ha széttagolt a rendszer, semmilyen gazdaságstratégiát nem lehet végrehajtani.


- A fejlesztési miniszter, Fellegi Tamás bejelentette: felülvizsgálják az összes nagyobb, már elbírált pályázatot. Mit gondol erről?

- Valóban vannak beruházások, amelyek végrehajtása megkérdőjelezhető. Az ivóvíz minőségfejlesztésének tényleg a gazdasági válság közepén kell megtörténnie? Most kell ebbe jelentős összegeket fektetnünk, vagy ez a projekt várhatna pár évet? Ilyen kérdésekre kellene választ adni. Annál is inkább, mivel az uniós forrásoknak közvetlenül csak 20 százaléka jut a vállalkozásokhoz. Ezt kellene megduplázni, s még így is 60 százalék maradna az önkormányzati és a civil szférának. A nagyberuházások ráadásul kedvező terepet jelentenek a korrupciónak, ezeknél is van lehetőség forráscsökkentésre.

- A tárcavezető szerint az uniós forrásoknak csak a 10 százalékát kapják a kis- és közepes vállalkozások. Az önök tanulmánya is ezt támasztja alá?

- Erről nincsenek megbízható statisztikai adatok. Azt sem tudni, mennyire hitelesek a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség honlapján fellelhető számok. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv vonatkozásában száz elbírált pályázatból 90-et, 95-öt kis- és középvállalkozások adtak be, de a kifizetett összegnek csak a 60-70 százaléka esik rájuk.

- Lát lehetőséget az uniós források átcsoportosítására?

- A 2007-2013-as uniós költségvetési időszak felénél tartunk, nem sok időnk maradt. Ezért nincs lehetőség válsághoz igazodó, új nemzeti fejlesztési terv kidolgozására sem. Az átcsoportosítások uniós elfogadtatása is legalább háromnegyed évet venne igénybe. Ezért kitaláltunk egy módszert, amely úgy működik, mint egy fordítókulcs. Nem lenne szükség Brüsszel jóváhagyására, mert semmi sem változna az EU irányában az elszámolást illetően, de a javaslatunk megkönnyítené a források gazdaságba történő áramoltatását. Minden nézőpont kérdése: az igaz, hogy már a félidőnél tartunk, s az uniós pénzeknek még csak a 15 százaléka lett kifizetve, ez egyúttal lehetőség is arra, hogy a megmaradt 85 százalékot már valóban a termelő gazdaság kapja.