Az ipari alpinizmustól hogyan jutottak a show-bizniszig?

A kilencvenes évek közepén a Madách Színház Vörös malom című darabjában kellett Psota Irént egy trónon a levegőben mozgatni. Akkor már majd' egy évtizede végeztünk ipari alpin munkákat. Kerényi Imre rendező azzal keresett meg minket, hogy tudnánk-e segíteni az egyik jelenetben. Olyan jól sikerült, hogy utána egymásnak adták az elérhetőségünket a színházigazgatók, rendezők.

Korábban is mozogtak a színészek a levegőben. Mi volt az újdonság?

A klasszikus színházi technika csak darabosabb mozgást képes bemutatni a levegőben. Megoldottuk, miként lehet benne lendület, sokkal összetettebb mozgásformák, s hogy a mozdulatsor végén ne lengjen jobbra-balra a színész még percekig. Például a Madách Spamalot című darabjában az egyik színész egy snowboardon érkezik a levegőből. Az angol változatban vízszintesen behúzták balról, majd kihúzták, ahonnan jött. Ezzel szemben nálunk valóban csúszkál a levegőben: tíz méterről le kettőre, majd fel tízre: mintha hóbuckákon száguldana.

Mennyire egyedülálló a módszerük?

Ha egy magyarországi színházban a színész a levegőben valamiféle trükköket csinál, akkor mögötte szinte kivétel nélkül mi állunk. Azt szoktam mondani, az igazi konkurenciánk a Harry Potter- és Jackie Chan-szintű kaszkadőrcsapatok. Az egyik itthon végzett nemzetközi forgatás végén, amiben mi végeztük a levegőbeli munkát, az Indiana Jones-filmek kaszkadőrmestere is elismerően csettintett a technikánk láttán, és hosszan faggatott, hogyan csináljuk.

Hollywoodban nem használnának ilyen technikát?

Másként, kevesebb biztosítással és inkább trükkel oldják meg. Egy filmnél elég, ha egyszer sikerül jól a mutatvány, amit a színész helyett akár kaszkadőr is végezhet. Nekünk ez nem elég, hiszen a színházban előadásról előadásra kell biztonsággal elvégezni ugyanazt a mozgást, ráadásul sokszor olyan színésszel, akitől nem várható el, hogy egy kaszkadőr ügyességével mozogjon a levegőben.

Akkor mennek Hollywoodba is?

Az zárt világ. Elég munkát adnak a magyarországi színházak és az itt forgatott nemzetközi produkciók.

És mivel mozgatják a színészeket?

Kötelek, csigák, ellensúlyok és emberek segítségével. Motorokkal nem lehet olyan finom mozdulatokat végezni, mint emberi kézzel. A gépi mozgatás ráadásul kevésbé biztonságos: ha egyszer nem áll le a motor a jelenet végén, belegondolni is rossz, mi történhetne. De többet nem mondhatok, bár mások is kíváncsiak lennének a titkainkra.

Viszont az emberek is hibázhatnak.

A magyar munkavédelmi előírások szigorúak a levegőben dolgozókra nézve. Kétlépcsős biztosítást kell mindenütt alkalmazni. Ezzel gyakorlatilag nyugodtan el lehetne vágni egy tetszőleges kötelet vagy elájulhat az egyik mozgatóember, akkor sem történne baleset. A színész megállna ugyan a levegőben, de semmiképp nem zuhanna le.


Séta a levegőben - Hat kamaszkori barát állt össze 1983-ban és alapította meg az ipari alpinizmussal foglalkozó céget, a Generalp-ot. A vállalkozásnak azóta is egyenrangú tulajdonosai, s időközben egy építőipari, vállalkozássegítő cégcsoportot építettek maguk köré. A színházi "röptetések" sokáig a Generalp neve alatt történtek, a technikát nemrég szervezték külön cégbe, amely az Air Walking nevet kapta. Dolgoztak a Nemzeti Színház nyitóelőadásán, Az ember tragédiájában, közreműködtek a Christmas Carol és a Diótörő operafilmben is. Az Air Walkingnál kilencen dolgoznak, s évente átlagosan kétszáz színelőadásban működnek közre.


MIHÁLY GÁBOR

1960-ban született Budapesten. • Folyamatszervező, programkészítő és középvezetői képesítése van. • Nős, két fiú édesapja.