Ritkaság ma már a cipőkészítés itthon, ön mégis kitart. Miért?

Amikor vállalkozásba kezdtem, még sokan voltunk cipőgyártók. Mára jó, ha tízen maradtunk. Azóta megszűnt a szakképzés is, sorra zárják be a hazai gyárakat, s fogy a szakembergárda is. A nem túl fényes kilátások ellenére azért folytatom, mert szeretem a szakmámat. Nem is tudnék mást elképzelni, mint hogy cipőket készítsek.

Szandáloktól az expedíciós bakancsokig találhatók lábbelik az üzletben.

Ez nem az összes modellem, csak azt rakom ki, amire igény van. Kezdetben főként olyan bakancsokat gyártottam, amilyeneket én is hordtam a kisebb, középhegységi túrákhoz - ma is ezek a legkeresettebb darabok. Készült egykét komolyabb, magashegységi modell is: a Millenniumi Mount Everest expedíció például az általam készített lábbelikkel ment az alaptáborig - utána már műanyag bakancsra váltottak. Folyamatosan bővítettem a kínálatot szandálokkal és újabb túracipőkkel.

Kik a vásárlói?

Egyrészt azok, akiknek fontos, hogy hazai munkaerővel termelt, magyar fejlesztésű terméket vegyenek, másrészt azok, akiknek nem jó a konfekcióméret. Lábra is készítek bakancsot, ahol figyelembe tudom venni a bütyköket és sarkantyúkat vagy a nagy méretet. Ez az igazi előnyöm a nemzetközi márkák Kínában gyártott modelljeivel szemben, amelyekkel mára telítődött a piac. De a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársai is Mauna bakancsokban dolgoznak.

A gyártás mellett javítással is foglalkozik. Igényel ez különleges tudást?

Mivel egyedül mi gyártunk bakancsokat, más javítani sem tud: egy hagyományos suszternek nincsenek ehhez szükséges szerszámai, ragasztási technológiája. Persze, sokan ma már azt sem tudják, hogy nem kell kidobni a bakancsot, ha elkopott a talpa: tökéletesen lehet cserélni. A javításokat is szeretem, hiszen más gyártók bakancsait szétszedve elleshetek új megoldásokat. Azok pedig, akik behozzák a lábbelijüket, általában beszélni is kezdenek róla, hogy miért szeretik, mi rossz benne.

Kézi munkával készülnek a cipők?

Egy teljesen automatizált gépsor beszerzése akkora beruházás lenne, hogy ezen a piacon csak sokára térülne meg. Így marad a kézi munka egy-két géppel kiegészítve. Egy pár bakancs elkészítése így körülbelül két nap. De készítek igazi kézműves terméket is: a honfoglalás kori íjászcsizmáknál a funkció mellett sokkal nagyobb hangsúlyt kap a díszítés, mint a bakancsoknál.


MOSONYI ANNAMÁRIA

1967-ben született Zebegényben. • A Könnyűipari Műszaki Főiskolán szerzett diplomát. • 1990-től saját vállalkozásban készít cipőket. • 2000 óta foglalkozik túrabakancsok, -cipők és szandálok készítésével. • Két kisfiú édesanyja.


Tűsarokkal indult

Főként női cipőket tervezett és gyártott a főiskola elvégzése után első cégében Mosonyi Annamária: a Pesten és Gödön működő vállalkozásnál volt, hogy ötvenen dolgoztak. Tulajdonostársával történt összekülönbözése után Nagymaroson kezdett új vállalkozásba. Itt eleinte férfi cipőket készített, ám az utcai lábbelik piacán teret hódító kínaiak nyomában úgy érezte, nincs sok keresnivalója. Eztán kezdett bele a túrabakancs-gyártásba. Nagymarosi műhelyében több mint két tucat modellt készít bakancsból, túracipőből és szandálokból. A műhelyt kis mintabolt is kiegészíti, a Mauna lábbelik két túrabolthálózat üzleteiben is megtalálhatók. A természetjárók elvásott bakancsait az egész országból ide hordják javíttatni.