A csodahegedűs koncertjéről csak annyit mondhatunk el: több nézője volt, mint ahányan máskor a Duna Televízióra kapcsolnak. És lehet, hogy ezt a világszámot többen nézték, mint a Magyar Televízió éppen aktuális műsorát, de az adott hét műsorainak 30-as toplistáján ez nagyjából a 27. helyre volt elegendő. Ráadásul újra feltehetjük a kérdést: ha a közmédia "egymásra hangoltan" működik, és a cél a még szorosabb összedolgozás, akkor mi ünnepelnivaló van azon, hogy a Duna a nézettségi versenyben megverte a Magyar Televíziót? Nyertek a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap-divíziók közti háziversenyen? Esetleg ennek köszönhetjük, hogy a nagyobbik közszolgálati adó azóta maga is beiktatta műsorába a nézettségi Wunderwaffének bizonyuló esztrádműsort?

Úgy látszik, a közmédia még mindig nézettségi versenyt akar nyerni, ezért közszolgálati Fókuszt meg szappanoperát indít - ahelyett, hogy kihasználná lényegi előnyét, és elsőrendűen a minőségi kultúraközvetítést tartaná szem előtt. Mellesleg: a Mága-koncert januári sugárzása az MTV produkciói közül egy archív válogatást, az Üdítőt tudta lejjebb szorítani a toplistán - azt a műsort, amelyben a sok rissz-rossz bohózat mellett olykor mégiscsak megismételték Galla Miklós, Koltai Róbert vagy Sándor György klasszikussá vált számait.

Az Üdítő azóta el is tűnt a képernyőről, de, ha már a "királyin" estéről estére az archívumból szerkesztik az adást, el kell ismerni, hogy az émelyítő mennyiségű Balázs Péter-kabarétréfa mellett azért ma is akad fajsúlyos produkció: a múlt héten például Sándor György utcai játékaiból készült válogatást adtak. (A pontosság és tisztesség azt kívánja, hogy mindenképpen hívjuk fel rá a figyelmet: a jelenetek szerkesztő-rendezője Farkasházy Tivadar volt - az 1990 utáni évtizedes mellőzöttség után pedig Gyárfás Tamás hozta vissza a képernyőre a humoralistát.)

Az El vagyok tévedve című összeállítás megmutatta, miért tett szert annak idején népszerűségre az addig jobbára csak értelmiségi körökben kedvelt Sándor György: ötletei és improvizációs készsége utolérhetetlen, lubickol a maga teremtette helyzet váratlan fordulataiban. Egyes pillanatai mintha még Halász Péterék utcai színházával is rokonságot mutatnának, de morális töltete - például a zálogházi vételárat egyre feljebb srófoló becsüs szerepében - Erdély Miklós akcióihoz is közel viszi.

Filozófus, mondja róla az egyik jelenetbe besétáló Schéner Mihály, de Sándor György kiegészíti: útszéli filozófus. A később felfutott átverős műfaj "sztárjaival" szemben nem állít csapdát az alanynak, nem csinál hülyét a járókelőből, hogy aztán - a nézőkkel együtt - kiröhögje; az operatőr itt a legtöbbször minden álcázás nélkül, nyíltan dolgozik. Sándor György pedig jellegzetes tartásával, félrebillentett, svájcisapkás fejével, óriási szatyrával halad Kosztolányi nyomdokain: szemében éles fény a részvét - úgy tanít, hogy tanítványául szegődik mindenkinek.

Neki mikor indul új műsora?