Mert minek ez az MTI, amikor azt se tudjuk, mit csinál, hol csinál, és egyáltalán.

És tényleg, ahogy így magamévá tettem a kevésbé hírfüggő álláspontot, valóban olybá tűnt, mintha a Magyar Távirati Iroda fölösleges képződmény volna. Hiszen a papíralapú olvasó csupán néhány nyúlfarknyi hírecske formájában találkozik az MTI rövidítéssel, ha egyáltalán, rádióban ilyet nem mondanak, a televízióban meg pláne. Akkor meg?

Az igazság persze ideát van, de hogy kiderüljön, némiképp távolodni kell napjainktól. Olyan három esztendeje volt, hogy elkezdtük észrevenni: lassan átalakulnak a médiafogyasztási szokások. Végre, tettük hozzá lelkesen. Az történt, hogy a már akkoriban is szépszámú internetes előfizető kezdte szűkösnek érezni a televíziók esti híradóitól kapott információmennyiséget. Mert a klasszikus közéleti napi betevő beszerzése ugye évtizedekig úgy nézett ki, hogy este sör, csipsz, szendvics, lecsó, kóla, zúzapörkölt - kinek mi - az ölébe, aztán huppanás a fotelba, és mozgóképalapú tájékozódás a világ fontos dolgairól.

Na, ez van eltűnőben. Helyette meg az van, hogy az ismeretekre vágyó polgár megnézi a híradót, de nem az egészet, hanem csak az első felét, és annál a pontnál, amikor jönnek a "kétfejű borjú született egy amerikai farmon" típusú morzsák, otthagyja a televíziókészüléket, bekapcsolja a laptopot, és megnézi a hírportálokon, hogy a hírműsor elején röviden elhangzottak miként is történtek valójában. És ez nem azt jelenti, hogy a híradók hazudnak, hanem hogy a félperces bejelentkezés annyira rövidke, hogy az objektivitásra való totális törekvés közepette se adhat normális információmennyiséget. Kész, vége, a televíziós híradóknak befellegzett, és ezt pontosan tudják a készítőik is.

És akkor itt jön ismét az MTI. A láthatatlan hírügynökség. Amely az online hírtömeg vagy 90 százalékát adja, az internetes szerkesztőségek ugyanis válogatás nélkül adják közre az MTI-ből érkező tudósításokat, akkora a netes felhasználók híréhsége.

És ez jó. Méghozzá azért nagyon jó, mert így olyan hírek is bekerülhetnek a köztudatba, amelyek máskülönben még a megyei sajtóba sem. Például átadnak egy általános iskolai tornatermet valahol Borsod-Abaúj-Zemplén megye keleti szegletében. Ez az egyébként örömteli esemény alapesetben halálra ítéltetett, mivel egyrészt pozitív tartalmú, s amúgy is esélytelen az intim testrészt villantó celebekkel, fejleszakadás következtében jobblétre szenderülő baleseti áldozatokkal szemben. Röviden: a kutya nem foglalkozna vele.

De mivel az MTI odament, megnézte, megírta, elküldte, néhány billentyűlenyomásnyi melóval át lehet venni, és az online-ban uralkodó "minden hír hír" szellemében már megy is a közönség elébe. Központi hírügynökség nélkül tehát igenis csorbulna a szólásnak a szabadsága, már abban az értelemben, hogy a média erőforráshiánya miatt rengeteg információ nem jutna el a polgárokhoz. Márpedig én a vidéki tornatermekkel vagyok.