10 százalék öröm, 90 százalék szomorúság, pedig nagyon vártam valami hasonlót, amikor a civil közösség ráhat a nagypolitikára, mégis keserű most a szájam íze.

A "Mondjunk le az aug. 20-i tűzijáték élményéről az árvízkárosultak javára!!!" nevű Facebook-klub digitális történelmet írt. A legnagyobb közösségi oldalon szerveződő csoportosulás résztvevői azt szeretnék, ha a kormány idén eltekintene a nagy budapesti tűzijáték megrendezésétől, s az így megtakarított pénzt az árvíz károsultjainak megsegítésére fordítanák. Nemesnek tetsző gondolat, dőlnek is a csatlakozók, mert hiszen ki ne érezne együtt azokkal, akiknek egész életét vitte valamelyik tengerré duzzadt, nevenincs vízfolyás.

Hogy 2010-ben kell-e az augusztus 20-i tűzijáték, avagy sem, abba itt most nem mennék bele, mert belementem a HetiVálasz.hu-n. Kaptam is az arcomra rendesen, mivel azt írtam, hogy igenis kell, mivel szükség van a nemzet egységét kifejező megmozdulásokra, s a segítségnek van más módja is: volt olyan hozzászóló, aki azt kívánta, hogy árasszon el engem is családostul az áradat, amiért ilyen érzéketlen tuskó vagyok.

De nem ezért 90:10 a rosszkedvarányom a történetben.

A klub életét szinte a létrejöttének pillanatától nyomon követem, a csatlakozási sebességből ugyanis tudni lehetett, hogy itt valami nagy durranás lesz. Aztán amikor a tagszám elérte az országos média ingerküszöbét (ezt eddig 100 ezerre saccoltam, de most elegendő volt 60 ezer is), már nyilvánvaló volt, hogy a virtuális közösség a való világban is éreztetni fogja hatását. És akkor nagyjából itt ér véget az öröm, amely az eddigi legerősebb online civil társulás szárba szökkenésének szól.

Az ügy ott kezdett árnyalódni, amikor megnéztem, hogy Facebook-ismerőseim közül kik csatlakoztak az antitűzijátékosokhoz, s azt láttam, hogy szép számmal akadnak közöttük, akik tudtommal egy fillért sem adtak eddig az árvízkárosultaknak, augusztus 20-án pedig amúgy se ünnepelnek. Jól jött tehát a lehetőség, hogy az ingyen kattintással könnyítsenek lelkiismeretükön, ráadásul úgy, hogy abból a legminimálisabb hátrányuk se származzon. Gondolok itt arra, hogy ennek a kattintásnak egy megszállott tűzijáték-rajongó, egy direkt a nemzeti ünneptől fellendülést váró szállodás vagy az augusztus 20-i rakétázást levezénylő cég alkalmazottja esetében lenne egyáltalán sportértéke. A csatlakozó kattintás ugyanakkor azzal az illúzióval szolgál, hogy a felhasználó tett valamit az árvízkárosultakért. Hát, a nagy lótúrót.

Ráadásul a klub élete a százezres határt követően átment agyatlan önversenybe: Gyerünk, hamarosan meglesz a 150 ezer, meg a 200, húzzunk bele, barátaim! - buzdítottak az alapítók. A mozgalom végül ott veszítette el bájának legutolsó maradványait, amikor az ötletgazda azt közölte a csoporttagokkal, hogy ismételten tájékoztatta Navracsics Tibort az aktuális létszámról, illetve emlékeztette a minisztert a célokra, majd a kormány támogatását kérte a saját maga által kezdeményezett segélykoncerthez.

A társaság Facebook-oldalán egyébként csak az egyetértő médiatartalmak jelennek meg, nehogy véletlenül valami vita kialakulhasson. Az igazi forradalomra még mindig várnunk kell.