Csak hogy tisztába kerüljünk vele, miként is tengeti napjait a honi média rettegősebb része.

Tóta W. Árpád 2010. december 28-án tette közzé blogjában a Kompország vitorlát bont című bejegyzését, amely szerint az Orbán-kormány nemcsak az országot, hanem a sajtószabadságot is padlóra küldte. Mellékelte egy Szalai Annamáriát pornográf jelenetben ábrázoló gusztustalan montázs elérhetőségét is, ami a szerző szerint azért került a cikkbe, mert így lehet bemutatni, mennyire könnyen kijátszható a Fidesz médiaszabályozása - a képet ugyanis külföldi szerverre töltötte föl készítője. A szerző egymillió egyéb módon is próbálkozhatott volna vélt igazának alátámasztásával, de úgy érvelt: ő csak arra akarta felhívni a figyelmet, hogy ha a nyilvánosságot korlátozni akarják, az efféle vadhajtásokat eredményez.

Szerintem ennél egyszerűbb a dolog: az Index bloggere provokálni akart, és hatalmasat hibázott. Az egyébként már napok óta a neten keringő ocsmányság ugyanis támogatásával kvázi hivatalos löketet kapott, olyannyira, hogy a hozzászólások között villámgyorsan megjelentek azok, amelyek a montázst valódinak vélték, s még Szalait vették elő: csak ne sápítozzon, ha pornófilmekben vállalt szerepet, akkor vállalja, amit ezért a köztől kapni fog. Aztán persze nem itt állt meg a dolog, ahogy előre tudni lehetett, és amit Tóta W. álnaivan nem akart tudomásul venni. Mindjárt másnap érkezett a 168 Óra cikke, miszerint "Pornóbotrányba keveredett Szalai Annamária".

Így megy ez. A sajtószabadságért érzett gyötrő aggodalomból szélsebesen hazug botrány kerekedett. Címet helyreigazítani? Nehéz ügy, efféle jogi cirkuszba józan polgár nem nagyon bonyolódik. Miközben a pornós vád megállíthatatlanul terjed, mint az Orbán-kormány álszentségének "ékes bizonyítéka".

Sérelem érte Szalai Annamáriát? Vastagon. Lesz felelős? Nem lesz. Hiszen egy blogger azt csinál, amit akar, s a 168 Óra is mossa kezeit. Lehet, hogy az új médiatörvény nem hibátlan, ám sokat segítene, ha a kritikusok egy pillanatra elképzelnék saját pornóbotrányukat.