A nagy házalakítás című, Amerikában rendkívül népszerű otthonteremtő show volt a minta, s mivel a tengerentúlon minden sokkal nagyobb tud lenni, joggal lehetett aggódni a magyar változatért, a Viasat 3 saját készítésű műsoraként bemutatkozó Álomépítőkért. Hogy míg odaát alkalmanként egy egész házat összedob a stáb, addig nálunk az lesz a nagy durranás, hogy új ajtókat fittyentenek a panelgarzonban nyomorgó öttagú család gyáripari konyhaszekrényére.

Ehhez képest az lett, hogy az Álomépítők kisebb, szolidabb és szerényebb ugyan, de nem azért, mert magyar, illetve hát azért, de nem úgy, hanem mert maga a magyar valóság, amivel a műsor készítőinek meg kell küzdeniük, kisebb, szolidabb és szerényebb. És van, amiben a magyar változat erősebb, mert bizony menetrend szerint megríkatja az embert. Tévéműsortól ritka teljesítmény.

Itt van például az ötödik epizód. A férj egyszerre megvilágosodott, hogy az ő világa semmiképpen nem a felesége és öt gyermeke mellett fog kiteljesedni, ezért a csepeli lakótelep három utcájával odébb kezdett új párja mellett új életet. Az illető a tiszta lapot olyan komolyan vette, hogy négy kisfiára és pici lányára rá se bagózik, mint ahogy a még közösen fölvett kölcsön törlesztése se hozza lába: oldják meg azok ott hatan, a másfél szobás panelban.

Nos, ez az az élethelyzet, amit egy kiadós lakásfelújítással képtelenség helyrehozni. Hát persze, hogy csavar kerül a csavarba: míg a Balatonra leruccantott família azt hiszi, pihenésük ideje alatt kis lakásuk kerül pikk-pakk állapotba, addig a stáb elsimítja az egymilliósra rúgó tartozás ügyét, elrendezi anyuka munkahelyén, hogy a családfenntartóvá lett 35 éves hölgynek ne kelljen három műszakban dolgoznia, mellékesen pedig elintézi az önkormányzatnál, hogy pártfogoltjaik nagyobb bérlakásba költözhessenek. Na, ezt az ingatlant varázsolják aztán korszerű, panelhangulat-mentes otthonná - titokban.

S a lélek renoválása sem maradhat el: az édesanyát előbb pszichiáter, majd fodrász és stylist veszi kezelésbe, hogy külső és belső megerősítést kapjon a hírről, miszerint elhagyottan, öt gyermekkel is nő maradt.

A vége persze happy end, kamerák és képernyők előtt is potyognak a könnyek, ahogy az egyébként bűbájos, ritkán látott összhangban összetartó csonka család esélyt kap a boldogabb folytatásra. Mindez azért, mert gyaníthatóan végre idehaza is beérett az a műsortípus, melyben a lakberendezési, építőipari cégek nem akarnak szájbarágós, ostoba reklámokat cserébe a részvételükért: a néző látja, hogy melyik üzletbe térnek be vásárolni a tévések, ott miféle választékból válogatnak, és kész.

S ez ezerszer többet ér bármilyen megakampánynál, hiszen a vállalat a létező legkedvezőbb imázst kapja reklámköltéseinek töredékéért. (Csak szólok, hogy ha a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság valaha is burkolt reklámozás miatt ostorozná az Álomépítőket, én leszek az első, aki demonstrálni indul a szervezet székháza elé.)

Az álomépítők egyébként irgalmatlan felelősséget vettek a vállukra: műsoruk internetes fórumaiba máris tódulnak a segítségkérők. Közönség és alkotók egymásra találásának apró szépséghibája, hogy a Viasat 3 mindössze tízrészesre tervezte a sorozatot. Miközben évi 365 is kevés lenne.