Zseniális. Majdnem olyan ütős, mint a Cenzúra feliratú címlap, amely létrejöttével cáfolja önnön létezésének okát.

Az Egymillióan a magyar sajtószabadságért elnevezésű, 72 ezres táborral rendelkező Facebook-csoport által összerántott tüntetés egyébként rendben lezajlott, a virtuális valóságban azonban akadtak problémák, mert nem működött az élő online közvetítés, ami egy világhálós csoportosulásnál súlyos fegyelmi vétség, tekintve, hogy sokak otthonról szerettek volna megmozdulni.

És itt meg is érkeztünk a virtuális közösségek rákfenéjéhez. Talán még nem borult a feledés köde a "Mondjunk le az augusztus 20-i tűzijátékról az árvízkárosultak javára!" Facebook-közösségre, az online társadalmi képződmények állatorvosi lovára. Hiszen nincs annál szebb, mint amikor egyetlen kattintással lemondok valamiről, ami egyébként se az enyém, mégis úgy érezhetem, hogy tettem valamit. Magyarán lufi az egész, ezért is pukkadnak ki az efféle kezdeményezések villámgyorsan.

A nevében egymilliós társaság legalább a valóságba is át tudta tenni valamekkora részhalmazát, bár míg az interneten az akkor még 71 ezer lájkolóból (ez a Facebook-támogatás kifejezése) hétezren jelezték megjelenési szándékukat, a tettek mezejére már csak két-háromezren léptek. A többség ugyanis az offline médiából - igen, a cenzúra alatt sínylődőből - értesült a tízezres létszámúra saccolt fővárosi rendezvényről.

A legizgalmasabb a megmozdulás közösségi utóélete. A résztvevők azt gondolták, hogy most aztán kifordítják sarkából nemcsak a magyar, de a külföldi médiát is, akkora volt a médiatörvény miatti globális médiazaj. Ehhez képest az összejövetel híre épp csak pukkant. Ennek tudható be, hogy már kifejezetten sajtóellenes hangulat uralkodik a sajtószabadság-harcosok körében. Szerintük a magyar televíziók pocsékul végzik a munkájukat, mert csak nyúlfarknyi bejátszást adtak a rendezvényről. De a külhoni média is megéri a pénzét, mert csak orbáni szinten foglalkozik a történettel.

Talán az új médiatörvénynél szigorúbb szabályozás észhez térítené őket.