„Húsz éve akarom filmre vinni a Diótörőt, és már kezdettől jobban érdekelt Hoffmann meséjének patkánykirálya és az ő sötét, horrorisztikus uralkodása, mint Csajkovszkij melódiái” – mondja a Heti Válasznak Andrej Koncsalovszkij, akit a bemutató után telefonon értünk el. Mielőtt azonban kijelentésének következményeit ecsetelnénk, érdemes elidőzni a rendező személyénél. Ő ugyanis nem egy a Nyugatra távozó orosz művészek közül, hanem különös karriert befutó életművész. Andrej Tarkovszkij egykori forgatókönyvíró-társaként a filmművészet kitörölhetetlen figurája. „Andrejjel írni az Iván gyermekkorát vagy az Andrej Rubljovot páratlan élmény volt: mintha pingpongoztunk volna az ötletekkel.” A szellemi asztalitenisz és néhány Turgenyev- és Csehov-adaptáció után aztán az álmok földje felé veszi az irányt, hogy még a peresztrojka előtt leforgassa többek között a Tango és Cash című Stallone-akciófilmet Hollywoodban. Ezután visszatér a szabad Oroszországba, s kisebb filmek után tető alá hozza – 90 millió dolláros költségvetésével – minden idők legdrágább Diótörőjét.

A jórészt a pomázi filmstúdióban, több magyar színész közreműködésével készült mű olyan, mint egy Monte Carlóban csapongó orosz milliomos: két kézzel szórja a pénzt – a vizuális trükkökre nem panaszkodhatunk –, de lyukas zokniban sztorizgat. Koncsalovszkij túlvállalja magát, Diótörője minden bájnak és kellemnek híján van. Csajkovszkij zenéjének mindössze néhány motívumát használja fel olcsó filmzenére emlékeztető kuplékhoz, Hoffmann meséjéből pedig ironikus nácibirodalmat épít könyvégetéshez hasonló játékbabamáglyával, gótikus patkánybetűkkel, a világháborús filmekben leszerepelt katonai ruházattal. Amilyen drága mindez, olyan olcsó is.

Diótörő 3D – Angol–magyar fantasy, 110 perc
Rendezte: Andrej Koncsalovszkij
Szereplők: Ellen Fanning, Nathan Lane, John Torturro