A Kathryn Stockett bestsellerét feldolgozó A segítség amolyan déli Született feleségek lehetne: árnyas utcákkal, fehér kerítéssel, torzsalkodó szomszédasszonyokkal és tágas konyhákkal, ahol a sütőben pite sül. A kisvárosi életet mindössze egy dolog zavarja meg: a feketék éppen az ötvenes években untak rá végleg, hogy konyhai robotgépnek, lábtörlőnek és lelki szemetesládának használják őket. Történetünkben ekkor lép fel az ifjú újságíró, a fehér Skeeter, hogy könyvet írjon a déli mindennapok rasszizmusáról. Az eddig többé-kevésbé némán tűrő, elnyomott házvezetőnők pedig sorra járulnak a színe elé lesújtó történeteikkel. Skeeter oknyomozó írása a változás lehetőségét jelenti mindenki számára. Tündérmese habbal - mondhatnánk, ha nem tudnánk már az első filmkockától, hogy ez a történet bizony révbe ért a valóságban. Másrészt ellentmondásos mozi ez: a giccs határán táncol, de humorával, remek szereplőivel - a piperkőc fehérnéptől a tenyeres-talpas feketéig mindenki pletykál errefelé - fogva tartja a nézőt. S ahogy illik: a végén a kamera felemelkedik, hősünk távolodik egy ligetes mississippi utcán a reménytelibb jövő felé.

Tate Taylor filmje a hollywoodi konzervatív kezelés mintapéldánya: nem állít sokat, de amit csinál, üzembiztosan teszi. Mintha receptből olvasná. Legalábbis érezhető, hogy lapul pár szamárfüles példány az alkotók polcán az amerikai forgatókönyvírás három nagy tanítója - Arisztotelész, Egri Lajos és Syd Field - műveiből. Érthető, következetes, fokozatosan kibontakozó cselekményt játszanak el jó színészek, és - bár sem az ókori görög filozófus, sem modern kori két utódja nem utalt ilyesmire - a végén garantált a happy end.

A segítség - Amerikai-indiai-arab emirátusokbeli filmdráma, 146 perc
Rendezte: Tate Taylor. Főbb szereplők: Viola Davis, Emma Stone, Octavia L. Spencer.