Mi a siker titka? - kérdezi álomgyári emberünk. A Nader és Simin egy válásról szól, ami, lássuk be, kevésbé látványos, mint egy esküvő. De ha már: a Kramer kontra Kramer vagy a Válás olasz módra a példa rá, hogy szakítással is lehet könnyeket fakasztani. Farhadi filmje azonban nem így tesz. A szereplők cselekszenek, nincs lelkizés, lépcsőházi bölcselkedés. Kell egy hős! - mondaná Hollywood. De hős sincs, mindössze két bajban lévő ember: Simin külföldre vágyik, a férj pedig képtelen hátrahagyni Alzheimer-kórban szenvedő apját. Döntésüket lányuk, Termeh sorsa is nehezíti.

Ha hős nincs, akad legalább valaki, aki az igazság letéteményese - folytatná a sztárproducer. Márpedig az igazság olyan Farhadi filmjében, mint a víz: minél inkább markolná a néző, annál gyorsabban folyik ki a kezéből. Ebben a moziban senkinek sincs igaza, de rossz cowboy sincs. Mindenki védi magát, s közben csúsztat, lódít - amíg a Koránra nem kell megesküdnie. Ráadásul a Nader és Simin a "minden jó, ha a vége jó" elvnek is nekimegy. Nemcsak kövér naplementét nem kapunk a film zárásaként, de egy cseppnyi bizonyságot sem arról, hogy mi lesz szereplőink sorsa.

Asghar Farhadi rendező már bemutatkozott itthon az Elly története című filmjével a 2009-es Titanic fesztiválon. Hazájában tévésorozatokat készített, hogy aztán a Nader és Siminnel újra nagy fába vágja a fejszéjét. Bár az iráni hatóságok megengedték a film elkészítését, tavaly hátráltatták a forgatást. Farhadi ugyanis a 2010-es teheráni filmünnepen kiállt pályatársa, Dzsafar Panahi (A kör, Vér és arany) mellett, akit az iráni hatóságok rendszerellenes tevékenység vádjával hat év börtönre ítéltek, és húsz évre eltiltottak a filmkészítéstől és az interjúktól is. Emiatt a Farhadi-filmet is letiltották, amit csak később oldottak fel. Farhadi a brit Time Outnak lakonikusan kommentálta mindezt: "Az iráni cenzúra olyan, mint az angol időjárás. Egyszer süt a nap, másnap pedig már esik az eső. Csak remélheted, hogy éppen süt a nap, amikor sétálni indulsz." A magyarországi díszbemutatót a perzsa hivatalosságok egyszerűen szabotálták: az iráni kultúrattasé elzárkózott, a nagykövet nem válaszol a forgalmazó Mokép kérdéseire, az alkotók végül nem jelentek meg. És bár a nemzetközi forgalmazó felajánlotta, a rendező végül nem válaszolt a Heti Válasz kérdéseire sem.

A film kétórányi lebilincselő feszültsége azonban belépő Farhadinak, hogy a filmtörténet háttérbe (és a multiplexekből ki-) szorított csoportjához csatlakozzon, a lengyel klasszikus Krzysztof Kieślowskihoz, az angol Ken Loachhoz (Barátom, Eric) vagy néhány tehetséges román kortárshoz (Mungiu, Porumboiu, Florin ?erban). Ezek a rendezők úgy képesek hatni hétköznapi történeteikkel és a kiváló színészi játékkal, hogy semmilyen megalkuvásra, látványosságra nem hajlandók. Farhadi, üdv a klubban!

NADER ÉS SIMIN - EGY ELVÁLÁS TÖRTÉNETE
Iráni filmdráma, 123 perc. Rendezte: Asghar Farhadi. Főbb szereplők: Peyman Moaadi, Leila Hatami, Sareh Bayat, Sarina Farhadi.