Az 1986-os Hannah és nővérei ironikus jelenete a példa rá: Woody Allennél olyan jól megfér egymás mellett szent és profán, ahogy a nagyvárosi, posztmodern értelmiségi bevásárlószatyrában a kereszt és a majonéz.

A most kiadott Woody Allen-filmek alkotják a már érett rendező munkásságának derékhadát, ám akad köztük néhány kakukktojás; a nézhetetlen burleszk, a Banánköztársaság (1971); a nyegle Kafka-utánérzés, az Árnyak és köd (1992); az Ingmar Bergman előtti tisztelgés, a lapos Belső terek (1978); vagy a félresikerült Szeptember (1987) egy kortárs amerikai csehovi dácsából. A legrosszabb esik meg ezekben a filmekben: Allent cserbenhagyja a humora.

A korszak két szintén kevésbé sikerült filmjében, az Egy másik asszonyban (1988) és az Alice-ben (1990) visszatér kedvenc témájához, s felmelegíti a neurózis és az analízis korábban bevált receptjét, kihagyja azonban a legfontosabb összetevőt: önmagát. Woody Allen-szerep híján hiányzik az önironikus tekintet a sötét keretes szemüveg mögül. Igaz, a jellegzetes okuláré A rádió aranykorában (1987) sem tűnik fel, de legalább Allen vékony hangja narrálja a 20-as évekbeli történetet. A Csillagporos emlékekben (1980) mintha följátszaná az előtte álló évek dilemmáját: a filmben egy korábban körberajongott vígjátékrendező esik alkotói válságba. Hiába ütköztet hősünk világnézeteket és taglal sorskérdéseket, a gödörből egy különös néző tanácsa vezeti ki: "Mondjon jobb vicceket!" A Broadway Danny Rose-ban (1984) (képünkön) Allen ezt végre meg is teszi: bölcselkedéstől mentes, virtigli fekete-fehér komédia a show-biznisz szürke eminenciásáról: egy ügynökről, aki "lejárt szavatosságú" produkciókkal és pislákoló csillagokkal házal.

A kollekció másik értékes darabja a Bűnök és vétkek (1989). A menő városi szemészt dosztojevszkiji kérdés gyötri: mi történik, ha a bűnt nem követi büntetés. Allen vívódó figurái vallásos neveltetésük morzsáiból próbálnak túlélni: nincs katarzis, csak őrlődés és némi remény. Ha mindezt a rendező urbánus felszínességének tartjuk, melléütünk a szegnek. Allen a metropolisz lakóját teszi hőssé, méghozzá a városok városában, New York-ban. Az ENSZ számításai szerint 2050-re a Föld lakosságának már hetven százaléka városban fog lakni. Bár Woody Allen decemberben lesz 75 éves, az idő neki dolgozik.

A rádió aranykora + Csillagporos emlékek; Belső terek + Árnyak és köd; Bűnök és vétkek + Szeptember; Alice + Egy másik asszony; Banánköztársaság + Broadway Danny Rose (A páros DVD-k ára 3490 Ft)