Halász Csilla

Szatmár megyéből, Nagygécből származom, s ez meghatározza a világhoz való viszonyomat. Sosem fogom elfelejteni, hogy messziről jöttem, s hogy hosszú utat tettem meg - nem csak földrajzi értelemben. Kollégiumi szobámban néha titokban arról ábrándoztam, hogy egyszer újságíró leszek, de ez akkor elérhetetlen álomnak tűnt, senkinek nem mertem elmesélni.

Végül mégis az lettem, néhány kisebb lap után a Pest Megyei Hírlapnál, majd a Magyar Nemzetnél. A napilap jó iskola volt arra, hogy elsajátítsam az újságírás és a szerkesztés fortélyait. Majd én is ott lehettem a Heti Válasz alapító csapatában 2001-ben - ami életem meghatározó élménye lett.

S persze a jó álláshoz iskolába is kellett járni, először tanárképző főiskolára, majd kiegészítő szakon bölcsészkarra (így lettem magyar nyelv és irodalom szakos bölcsész és középiskolai tanár), s arról is van diplomám, hogy politológus vagyok (akkoriban még az ELTE Jogi Továbbképző Intézetében folyt a képzés). Na és persze a Magyar Újságírók Országos Szövetségének az újságíró-iskoláját is elvégeztem (akkor még azt gondoltam: a papír is számít).

Ha azt mondom, újságot csinálni jó, akkor nem a megfelelő kifejezést használtam - a lapkészítésnek olyanfajta varázsa van, amelyet nem tud elképzelni az, aki nem próbálta. De azért néha azt is sajnálom, hogy nem a katedrát választottam. A Schola Európa Akadémián, ahol - felsőfokú szakképzés keretében - sajtótörténetet tanítok, megtapasztalhattam, milyen felelősségteljes dolog és egyben felemelő érzés az, ha az embernek befolyása van egy emberpalántára. Tanítványaimban azt szeretem, hogy felderül az arcuk, ha meglátnak a folyosón. Nyitottak és fogékonyak, nem akarnak mindenáron ellentmondani, és néha tényleg megfogadják a jó tanácsot.

Az ember akkor érzi igazán, hogy a szerkesztőség nélkül nincs értelme az életének, ha pár nap szabadságra megy: olyankor ellenállhatatlan vágyat érez, hogy órákon át az interneten böngésszen, hogy minek van hírértéke, ki legyen a hét embere, és akár egy étterem szalvétáján is képes megrajzolni a következő Budai Látkép terveit.

Merthogy a Heti Válasznál a Budai Látkép felelős szerkesztője és a Körkép rovat vezetője vagyok - ez utóbbiból következően a Műhely-órákon a hírszerkesztés tárgyat oktatom. És persze sajtótörténetet - hogy némi elméletet is csempésszük az izgalmas gyakorlati órák közé.

Kosztolányi Dezső azt írta az újságíróról: „ő a jelen krónikása, történetírója, akinek éppoly gyorsan és biztosan kell alkalmazni a történeti kritikát, mint a nyugalmas dolgozószobában író tudósoknak". S ki tudná ezt jobban, mint ő, aki életében több mint háromszáz lapnak írt cikket? Kosztolányi szavaira is utalva azt üzenem a jelenlegi és a leendő Műhely-hallgatóknak: mind tudósok legyenek!

Vissza