Az időzítés apropója a pécsi vízközmű feletti tulajdonosi vita, az M0-ás körgyűrű újabb szakaszának építésével kapcsolatos közbeszerzési botrány, valamint a két országos rádiófrekvencia koncesszióba adása körüli purparlé volt. A kormányzat érdekesen reagált a nagykövetek akciójára: míg a miniszterelnök megbeszélésre invitálta a panaszosokat, a külföldön éppen a magyar válságkezelés sikeréről és Magyarország kedvező befektetési lehetőségeiről előadást tartó gazdasági miniszter "kiegyensúlyozatlannak" minősítette a nagykövetek kritikáját, hozzátéve, hogy az nem igényel választ a kormány részéről.

Lehet azon vitatkozni, hogy a nagykövetek nyilatkozata méltatlan beavatkozás-e a magyar gazdaság ügyeibe, vagy példálózni, hogy másutt is mennyi korrupciós ügy van, de a gazdaságunk számára meghatározó jelentőségű partnerországok jelzéseit komolyan kell vennünk. A nagykövetek nyilatkozatában említett esetek ugyanis azt a lecsúszást példázzák, amely a Magyarország felé irányuló tőkebefektetési aktivitásban az elmúlt években már megnyilvánult.

A tőkebeáramlást ösztönző gazdasági környezet kialakításában a 90-es években, majd az Európai Unióhoz való csatlakozás időszakában egyértelmű előnyök mutatkoztak hazánk számára. Ezek egyaránt adódtak a jogi környezet szabályozottságából, a motivált, minőségi munkaerő rendelkezésre állásából, vagy a külföldi menedzsereknek is vonzó életfeltételekből, amelyekhez még hozzájárultak az ország földrajzi helyzetéből adódó logisztikai előnyök. Aligha vitatható, hogy a nagykövetek nyilatkozata tükröt tart a kormányzat elé, rámutatva több súlyos szabályozási rendszerhibára és a tőkevonzási versenyképesség gyengülésének további elemeire is. A megtizedelt, morálisan megroppant államigazgatás és jogalkotás örökös időzavarral küzd, a hatósági munka kiszámíthatatlan, az intézményrendszer megbízhatatlan, lassú és túlbürokratizált. E gyengeségek a korrupció melegágyát képezik, amelynek létezését pregnánsan tükrözi a Transparency International korrupciós listáján Magyarországnak jutó 46. helyezés. A befektetőket célzó vonzerőnk csökkenésének másik eleme a vállalkozói környezet, a kooperációs hajlandóság, a kis- és középvállalkozói beszállítói rendszer súlyos sérülése, a vállalati körbetartozás, amely vállalkozások ezreit tette tönkre, és amely a kormány tehetetlensége miatt elkeseredett, néhol törvényekbe ütköző akciókat eredményezett.

A harmadik terület, amely nem csupán a tőkevonzó képesség, hanem az ország jövője szempontjából az előzőeknél is fontosabb: az emberi tényező, a képzett, mobil munkaerő rendelkezésre állása. E téren tapasztalható a legnagyobb feszültség a valóságos igények és azok teljesíthetősége között. Az elmúlt években hatalmasra nőtt a kereslet a magas színvonalú mérnöki, informatikai tudással rendelkező szakemberek iránt. Oktatási rendszerünk azonban nem képes segíteni a tudomány eredményeit megjelenítő, korszerű termékek előállítására képes szakembergárda tömeges megjelenését a munkaerőpiacon. A kielégítetlen igényekkel áll szemben az a szomorú tény, hogy a pályakezdő magyar fiatalok negyede munkanélküli.

A versenyképességi elemek messze nem teljes körű elemzése mutatja, hogy a negatív tendenciák megfordítása a jelenlegi kormányzati gyakorlattól és szemlélettől alapjaiban más megközelítést, intézkedéseket kíván. Erre hívta fel a figyelmet már 2008 tavaszán a Fidesz elnökségének felkérésére létrejött Befektetési Konzultációs Tanács, amely Járai Zsigmond vezetésével, Chikán Attila és e sorok írójának részvételével összefoglalta csaknem száz hazai és külföldi befektető, vállalkozás, szakmai szervezetek és kamarák véleményét a befektetői környezet kedvezőtlen változásáról. A szakmai szervezetek részéről különös hangsúlyt kapott a hazai vállalkozások helyzetbe hozása, legalább egyenlő mércével való kezelése a külföldi tulajdonú vállalatokkal, valamint a hozzáférés az állami és uniós kedvezményekhez, a banki finanszírozás feltételeinek javítása, a bürokrácia zaklatásának mérséklése. A következtetés egyértelmű: változás kell. Változás a szabályozási környezetben, a vállalkozások együttműködésében, az oktatás-képzés piaci igényekhez igazításában, de mindenekelőtt a morális értékrend helyreállítása érdekében.