A város és lakói programsorozat pedig már a tervek alapján is sokat ígér. A francia mintára, május utolsó keddjére tervezett szomszédünnep például a fűben, fák alatt megterített asztal lehetőségével kecsegtet, ahol a szomszédok afféle helyi majálist ülhetnek. Az ilyesmi jó eséllyel elejét veheti a fülemülepereknek, hiszen könnyebb elfogadni és megszeretni azt, akit ismerünk. A gallok tíz éve szervezték meg az első szomszédünnepet, melyet lemásolt már a világ másfél száz városa.

A szomszédünnephez nem kell más, mint egy jó szervező, néhány sörpad és persze házisütihegyek. Aranyszabály, hogy a tervezett körzetben mindenkit meg kell hívni, mivel a feledékenység sértődéshez vezet. A Hungarofest vállalja, hogy katalizálja az eseményeket, megszólítja az "amúgy is mozgékony" egyesületeket, civilszervezeteket, ugyanakkor igyekszik távol maradni, hiszen a felülről jövő okoskodás képes megtorpantani a helyi lendületet. De gondoskodnak programokról, melyek segítségével a közösségi terek funkció ja új értelmet nyer. "Repülő gyepszőnyeggel" dobják fel például a zöldfelületet nélkülöző belvárosi övezeteket, hogy a piknikérzés a flaszteren is tökéletes legyen. Az egyedi mintázatú, adott helyszínre szabható, hatalmas műfüves installáció - holland tervezők munkája - színeiben és tapintásában is változatos.

A szomszédok vendégeskedésének csúcspontja egy sztárvendég felvonultatása lehet, de ez már egy másik rendezvény, "Az én terített asztalom". Ezek az estek nem főzőcskés celebműsorok, mentesek tehát a viccesnek gondolt alpári erőlködéstől. A helyszín mindig más-más magánszemély lakása lesz, a regisztráló közösségek ide hívhatnak meg egyet a program menüsorán ajánlkozó művészek közül. A résztvevőkön, no meg a jó vacsorán múlik, mit tudnak kihozni az estéből. A nyár folyamán emellett a város több pontján olvasóligetek szolgálják majd a szellemi felüdülést. Nem a közönséget csalogatják hát a könyvtárakba - ez nyáron eleve halálra ítélt vállalkozás lenne -, hanem a könyveket, sőt "írók formájában" a leendő műveket viszi ki a közösségi terekre, kávéházakba, parkokba.

Szabad téren zajlik majd a Városfoglalás című szabadtéri tárlat is, melyhez hasonlót a budapestiek is láthattak négy-öt éve az Andrássy úti palotákon, amikor egy-egy házhoz kapcsolódó családtörténetek, városi legendák elevenedtek meg plakátokon és posztereken. A Parti Galériának is hasonló jutott az eszébe, amikor felhívással fordult a városban élőkhöz: jelöljenek meg olyan, a házukban valaha élt személyeket, akiknek élete, pályája példaértékű lehet. A kiválasztott közösségek dokumentációja alapján nagyméretű poszter készül, melyet az adott házra függesztenek ki. A lakóközösségnek ígéretet kell tennie arra, hogy egy évig gondozza a molinót, és fogadja a részletek iránt érdeklődőket. Az így létrejövő, egyedülálló tájtérképhez többnyelvű útmutatót nyomtatnak majd.

A nemzetiségi rendezvényeken a városban élő népcsoportoké lesz a főszerep, köztük a németeké, szerbeké, ruszinoké, horvátoké, cigányoké, lengyeleké. Hiszen a város jelképévé vált "öt torony" árnyékában sokan elférnek. A pécsi Várostörténeti Múzeum a soknemzetiségű város tér(idő) képének felvázolására vállalkozik, vándorkiállításuk alapját a Pécs tereiről, lakóiról készült archív fotók alkotják. A városlakók e képek és az audiovizuális kiegészítők segítségével saját, jól ismertnek hitt környékükön tehetnek felfedező utat.