Az ortodox ikonok mesterei - akárcsak a többi bizánci keresztény művészeti ág képviselői - nem akartak egyebet, mint műveikkel kapcsolatot teremteni az égi és a földi, az isteni és az emberi világ között. Hitték, hogy alkotásaik segítségével a hívők megismerhetik Istent, ami az ortodox vallásban egyet jelent az üdvösséghez vezető úttal.

A bolgár állam a VII. században jelent meg a világ politikai térképén, s a nép a IX. században vette fel a bizánci kereszténységet. A legrégebbi ortodox keresztény emlékek Szlivenben és környékén Jusztiniánusz bizánci császár (527-565) idejéből valók. Az első és második bolgár cári uralom (632-1018 és 1185-1396) alatt alakult ki az úgynevezett szliveni Szent hegy, amely a középkori krónikások szerint mintegy negyven ortodox kolostornak adott otthont, a közel öt évszázados török uralom alatt pedig a helyi ortodox keresztények szellemi központjává lett. Jelentőségének csúcsát a XVIII-XIX. században érte el, amikor az oszmán elnyomás után újra éledtek a keresztény hagyományok, és ismét keresetté váltak az ikonok. Ezek az alkotások azonban már sokban különböztek a korábbiaktól: az addig elterjedt lineáris képzőművészetet felváltotta egy kimondottan népies irányzat, egyszerűsödött az ábrázolási technika, tompult a színvilág, eltűnt a formai tökéletesség. A törökök idején lerombolt templomok helyébe újak épültek, amelyekbe ikonok kellettek: papok, szerzetesek, néptanítók másolták és terjesztették hát saját alkotásaikat, azaz a régi ikonok másolatait.

A Szliveni Képzőművészeti Galéria ikongyűjteménye az elmúlt negyven év alatt a szliveni püspökség együttműködésével jött létre. A kollekció viszonylag nagy időszakot fog át. Egyedi darabjai - az ikonokon kívül metszetek, rajzok, egyházi tárgyak, kőplasztikák, fafaragások - segítségével lehetővé válik az elmúlt évszázadok művészeti folyamatainak tanulmányozása is.

"Ezt a kiállítást több mint egy éve kezdtük szervezni, és valójában a Pécs-Szliven testvérvárosi kapcsolat miatt fogalmazódott meg a szliveni gyűjtemény pécsi, illetve ezzel párhuzamosan a pécsi Vasarely-kiállítás szliveni bemutatása" - mondja Bozóky Anita, a Pécs/ Sopianae Örökség Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója. A Pécsett február 28-ig látható 124 kép és műtárgy - szinte a szliveni galéria teljes anyaga - kronológiai rendben mutatja be az ikonfestészet alakulását. Hasonlóan a bolgár gyűjtemény egészéhez, a mostani tárlat is két nagy egységből áll: egyik része a szent helyekre zarándokolt szliveniek által hazahozott tárgyakat, míg a másik a bolgár ikonfestő nemzedékek alkotásait mutatja be. A páratlan szépségű kollekció legrégebbi darabja a XIII. századból való, minden bizonnyal a szliveni Szent hegy kolostorainak egyikében készült, és Krisztus arcképének részlete rajzolódik ki rajta. "A mesteri ábrázolások mellett figyelemre méltó az a tudás és hozzáértés is, amire elsősorban az alapul szolgáló hasított tölgyfatáblák megmunkálásánál volt szükségük az ikonok készítőinek, ami ugyancsak nyomon követhető a tárlaton" - mondja Bozóky Anita.

Jóllehet a kiállításnak otthont adó Cella Septichorában két keresztény múlt - az ó- és a bizánci - kapcsolódik össze pár héten keresztül, ezeknek az évszázadokon át templomokban őrzött, majd az eredeti vallási környezetükből kiemelt és gyűjteménybe rendezett ikonoknak új küldetésük is van: mára ezek a művek - ahogy Szvetoszlav Milev, a Szliveni Képtár igazgatója írja - a múltat, a jelent és a jövőt összekötő szellemi hidakká váltak.