- Jó alap a szomszédünnephez az EKF program, de másutt is működne a dolog? - kérdezzük Rubovszky Ritát, a Hungarofest ügyvezető igazgatóját.

- Két éven át dolgoztunk a szomszédünnep előkészítésén, és tulajdonképpen másutt is meg lehetett volna szervezni. Pécs azonban adta magát, és nemcsak kulturális fővárosként, hanem mert Páva Zsolt polgármester a civilek városaként definiálta, illetve mert civil pályázattal nyert a kulturálisfőváros-jelöltek versenyében. Kíváncsiak voltunk, hogy a város civil vonatkozásai mennyire működnek egy ilyen felhívásnál.

- Nem kellett csalódniuk?

- Harmincöt civilszervezet és ezer aktivista jelentkezett a szomszédünnepre, ami jó eredmény. Eddig sem szűkölködtünk önkéntes mozgalmakban, vagy is ez az ünnep e tekintetben nem újdonság. Azért más, mert nem adunk kész programot az embereknek, hanem rájuk bízzuk, hogy szervezzék meg, érezzék jól magukat együtt.

- Mindez feltételezi, hogy az emberek kíváncsiak egymásra, miközben a kutatási eredmények és a mindennapi tapasztalatok az ellenkezőjét mutatják.

- Egy értékveszett országban éppen ezért kellenek ilyen kezdeményezések, amelyek az emberek egymásra találását segítik. Ma az emberek nem köszönnek egymásnak, elmennek egymás mellett, nem kedvesek egymással a kórházban, az iskolában, a postán...

- Aminek oka lehet a rohanás, az időhiány.

- Inkább a tisztelet hiánya ez, aminek eredményeként hihetetlenül agresszívvá vált a magyar társadalom. Minket elsősorban az érdekelt, hogy ilyen körülmények között az emberek tudnak-e örülni egymásnak, képesek-e élvezni a másikkal való társalgást anélkül, hogy közben valami más is történne. Kimutatták, hogy ma a magyar gyerekek háromszor annyit néznek tévét, mint a franciák, és hogy a házastársak egymás közti kommunikációja nagyrészt tévés háttérzajban történik. De a fiatalok is csak hangos zene mellett tudnak beszélgetni, azaz valamilyen elterelő zajnak kell lennie a háttérben, mert az emberek félnek pusztán egymás társaságában maradni. A szomszédünnep azért kockázatos, mégis rettentően fontos vállalkozás, mert valójában nem más, mint ennek a háttérzajnak a megvonása.

- Mégis, hogy képzeljük: mi történik Pécsett május 28-án délután öttől?

- Az emberek lemennek a házaik elé, visznek egy üveg bort vagy üdítőt, süteményt, leülnek és beszélgetnek. Bele mernek vágni abba a párbeszédbe, ami úgy szól, hogy: hol dolgozol?, hány gyereked van?, hogy hívnak?, és elkezdődik egy diskurzus, aminek a végén kiderülhet, hogy két ember ugyanazt a zenét szereti, van kutyájuk, és óvodások a gyerekeik. Elkezdődhet valami, ami miatt másnaptól köszönni fognak egymásnak a lépcsőházban, megkérdezik, hogy van a másik.

- Ebben az alulról építkező folyamatban mi a szerepe a Hungarofestnek?

- Katalizátorként működünk, ha kell, tanácsokkal segítjük a szervezőket, biztosítjuk a sörpadokat, a babzsákot, a napernyőt - ez infrastrukturális segítség, de sokkal fontosabb a kommunikációs rész. Plakátokat, szórólapokat, meghívókat nyomtattunk, honlapot szerkesztettünk, és május elején szerveztünk egy workshopot is, ahol a legfiatalabb résztvevő egy 12 éves kislány volt. Egy idősebb hölggyel érkezett, akiről kiderült, hogy a szomszéd néni, és azért hozta magával a gyereket, mert már akkor tudták, hogy ő rajzolja majd a meghívókat az ünnepükre.

- Az ünnep szó emelkedettséget jelöl, a szomszéd viszont - jobb esetben - életünk egyik leghétköznapibb "velejárója".

- Tudatos volt a névválasztás a franciák részéről, hiszen az alapötlet szerint a másik emberrel való együttlét: ünnep. Az ünnepet nem kézhez kapott konzervként kell értelmezni, hanem minden ünnepnek a közösségi lét a lényege - beleértve a nemzeti ünnepeinket is. A szocializmus egyik legnagyobb bűne az volt, hogy szétválasztotta a társadalmi létet és az ember privát életét. Ezért az ünnep nem lehetett egyszerre az egyén és a társadalom ünnepe, mert vagy a társadalomnak volt az ünnepe, és akkor ki kellett vonulni hatalmas tömegben megünnepelni valamit, amihez amúgy az egyénnek nem volt köze, vagy privát ünnep volt, bezárt ajtó mögött. A szocializmus a magán- és a társadalmi élet közös ünnepét vette el, ezt kell most újratanulni. A szomszédünnep ennek a folyamatnak az egyik kis kockája.

- Pontosabban kísérlet erre. Mikor lennének elégedettek?

- Ha a 130 ezres Pécsett 2-3 ezer ember összegyűlne, jól érezné magát, és ennek híre menne. És persze, ha továbbgördülne a program jövőre, amikor hazánk az Európai Unió soros elnöke lesz, és amikorra az unió amúgy is az önkéntesség évét hirdette meg.

- És ha mostantól a pécsi példán felbuzdulva mindenki maga szeretne majd programokat szervezni?

- Ettől nem kell tartani, mert nálunk a kultúra intézményközpontú: ami intézményesült, az kultúra, ami nem, az nem az. Az emberek sajnos nem gondolják úgy, hogy amit ők csinálnak, igazából abból lesz a kultúra, annak a művészi kicsúcsosodásaira mondjuk, hogy kulturális értékek. Pedig ha egy fának nincs gyökere és törzse, akkor lombja sincs. Mi azt az alapot, azt a lelki lökést szeretnénk megadni az embereknek, hogy csináljátok, mert ez fontos, jó, értékes.