Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája 1881 és 1896 között készült Párizsban. A Krisztus Pilátus előtt (1881) és a Golgota (1884) című kép még 1887-88-ban amerikai tulajdonba került: John Wanamaker vásárolta meg őket. Ezt a gyűjteményt 1988-ban elárverezték, így a festmények különböző helyekre kerültek. Az Ecce Homo (1896) hosszú vándorlás után jutott Debrecenbe, s 1930 óta a Déri Múzeumban látható.

Ahogy Sz. Kürti Katalin tanulmányából kiderül, a Krisztus Pilátus előtt keletkezésére Karl Sedelmeyer - Munkácsy "menedzsere" - így emlékezett: "Miért ne válasszuk minden idők legnagyobb vértanúját, Krisztust, aki az egész emberiségért halt meg? - vetettem fel.

Munkácsy meghökkent: De hiszen ez egy szentkép lenne, amit már ezerszer megfestettek! Hogyan lehetne e tárgyból valami újat alkotni?" Ez az "újat alkotni" aztán olyannyira foglalkoztatta a mestert, hogy már 1880 nyarán belekezdett a hatalmas festménybe, ami 1881 tavaszára el is készült.

Tűzoltók emelik le a Golgota című képet a debreceni  Déry Múzeumban

A vásznat Sedelmeyer saját palotájában állította ki, óriási sikerrel. 1882-ben Pesten is bemutatták, közel nyolcvanezren látták egy hónap alatt. Közben Munkácsy már javában dolgozott a Golgotán, és 1884 húsvétján nyílt meg a szenzációt jelentő tárlat Párizsban, ugyancsak Sedelmeyernél, ahol egymással szemben állt a két Krisztus-kép. Sedelmeyer 1886 őszén útra kelt Amerikába, s magával vitte a Krisztus Pilátus előttet. Wanamaker ekkor vásárolta meg, majd hozzá a Golgotát is.

Az európai és amerikai diadalút után Munkácsy egyre több időt töltött gyógyintézetekben, korábbi képeinek változatait festette. Ám a '90-es évek elején ismét felbukkant a Krisztus-téma, s 1896-ra elkészült az Ecce Homo. A mű bemutatója Budapesten volt a millennium évében: hatalmas érdeklődés kísérte, de a kritika véleménye megoszlott, többen észrevették a festő fáradtságát. Munkácsy ezután nem tért többé haza, az endenichi szanatóriumban halt meg 1900-ban.

Az Ecce Homót ezután Bécsben, Angliában, Írországban láthatták, sőt, megfordult Amerikában is. 1910 körül Magyarországon is feléledt a Munkácsy-kultusz, és felvetődött, hogy a trilógiát haza kellene hozni. Wanamaker nem zárkózott el az eladástól, pénz azonban még az Ecce Homo megvételére sem volt. Ezt végül Déri Frigyes bécsi selyemgyáros vásárolta meg, és az ő hagyatékának részeként került a Déri Múzeumba.

A Jézus szenvedését bemutató trilógiát maga Munkácsy nem látta együtt. A hármasnak az utóbbi időben "hiányzó" darabja, a Krisztus Pilátus előtt, tavaly érkezett Kanadából Debrecenbe. Ez a kép korábban - az Ecce Homóval és a Pákh Imre tulajdonában lévő, de a cívisvárosban örökös letétként elhelyezett Golgotával - 2002-től 2007-ig látható volt a debreceni múzeumban, míg vissza nem kellett szállítani tulajdonosának, a Hamiltoni Művészeti Galériának.

A Krisztus Pilátus előtt sorsa azért különleges, mert azt 2012-ig nem adhatja el a kanadai galéria; a korábbi tulajdonos ugyanis azzal a feltétellel kapott a kanadai államtól jelentős adókedvezményt, hogy az alkotás addig kanadai tulajdonban marad. Ezért okozott nehézséget, hogy miképpen kerülhet a kép újra Debrecenbe. Tavaly év elején a megye és a város vezetői Kanadában tárgyaltak a hazahozatalról, s végül a két önkormányzat közösen vállalta a bérleti díj kifizetését (évi 50 ezer kanadai dollár), a szállítás és a restaurálás költségeit. A kép tehát 2012-ig Debrecenben marad. Pontosabban a következő fél éven át Pécsett csodálható meg, a másik két művel együtt.