Pécsett már a XIV. században játszhattak orgonán, ám a török betörés miatt a már kialakult zenei kultúra megszakadt, s egészen az 1800-as évekig nem is építettek orgonát a városban. Angster József a század utolsó harmadában építette első hangszerét a pécsi zsinagógába, ami egyszerre ismertté tette őt és 1867-ben alapított műhelyét. Üzeme néhány évtized alatt hazánk egyik legjelentősebb manufaktúrájává vált.

A pécsi tárlat anyagát a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szakreferense, Hajdók Judit orgonaművész állította össze. Az ötletgazda szerint Angster József rajz- és konstrukciós készségben, zenei hallásban és a kézművesség terén is kiváló képességekkel bírt. A cégalapítás után három nemzedék összesen 1300 orgonát épített vagy újított fel. A XX. század elejétől József fiai, Emil és Oszkár vezették a céget. Ők valódi gyárat hoztak létre a manufaktúrából, de maguk is - apjukhoz hasonlóan - nyugat-európai tanulmányúton tanulták ki a mesterség fogásait, mielőtt Pécsett munkába álltak. Az új hangzásnak megfelelően a XX. században megváltozott az orgonák szerkezete. A nagyobb volumenű termelésnek köszönhetően a második nemzedék irányította gyárból az első világháborúig évente félszáz hangszer került ki. A gyárat 1945-től az unokák, József és Imre vették át, nekik csak néhány évig volt lehetőségük folytatni a munkát, 1949-ben ugyanis államosították az üzemet, őket pedig meghurcolták.

A kiállítás ezt a nyolcvan eredményes évet átölelő történetet mutatja be, eredeti levelekkel, szerződésekkel, tervrajzokkal. Az Angster-műhely világát szerszámokkal, alkatrészekkel idézik meg, és egykori újságcikkek, fényképek is színesítik a tárlatot.