- A Cézanne és Matisse bűvöletében - a Nyolcak című tárlaton szinte ugyanazok a kurátorok dolgoznak, akiknek a Nemzeti Galéria 2006-os Magyar Vadak című kiállítását köszönhettük. Már akkor eldöntötték, hogy folytatják a munkát?

- A Nyolcakat Passuth Krisztina vezetésével az ELTE doktori iskoláján kezdtük kutatni, és valóban, már a 2006-os kiállítás idején tudtuk: lesz folytatás. A nagy lökést azonban a Magyar Vadak 2008-2009-es franciaországi körútja adta, pontosabban annak harmadik állomása. Az első két helyszínen csak a magyar műveket állítottuk ki, Dijonban viszont francia analógiák kerültek melléjük, például Matisse és Derain vásznai. Tartottunk tőle, hogy a franciák "lerúgják a falról" a magyarokat, de aztán csodálkozva láttuk, milyen jól kiegészítik egymást.

- Dijonban tehát a magyar művészetet nemzetközi kontextusban mutatták be. A Nyolcak esetében viszont ez nem újdonság, mivel kezdettől erősen kötődtek elsősorban a francia festészethez.

- A Nyolcak, bár a nemzetközi kánonhoz tartoztak, amikor Magyarországon összeálltak, egyéni, a franciától markánsan eltérő stílust alakítottak ki.

- Melyek a fő jellemzői?

- Nehéz összefoglalni, hiszen nyolc különböző festőről van szó. Már az induláskor lehetett látni, hogy ez rettentően heterogén társaság, különböző művészeti felfogással. Az tartotta össze őket, hogy el akartak válni az úgynevezett műcsarnoki festészettől. Kezdetben az impresszionizmusellenesség volt a "jelszó", bár Rippl-Rónai megjegyzi: a Nyolcak hiába ágálnak az impresszionizmus ellen, miközben ők is impressziókból indulnak ki. Biztos, hogy Cézanne és Matisse erősen hatott rájuk, és az ő törekvéseik továbbgondolása volt a közös nevező a művészetükben.

- A Nyolcakat a magyar művészettörténet első modern festőcsoportjaként emlegetik. A több irányzatot is tömörítő Magyar Vadak egyik "leágazásáról" van szó?

- Azért ennél bonyolultabb a történet. Többségük Párizsban ismerte meg egymást, és amikor összeálltak, fontos volt, hogy olyan fiatalokból alakuljon csoport, akik megjárták a francia fővárost. Érdekes viszont, hogy csupa pesti fiúról van szó, vagy is nem Nagybányát vették alapul, noha közülük néhányan (így Czigány Dezső és Tihanyi Lajos) megfordultak ott. Az is biztos, hogy Kernstok Károly körül kezdett kialakulni a mag, az ő nyergesújfalui birtokán többen is vendégeskedtek, de Orbán Dezső állítása szerint az ő műtermében alakult meg a csoport. Mindez olyan időben történt, amikor a modern törekvések elsőbbségére többen is pályáztak, például a Rózsa Miklós alapította Művészház vagy a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre. Akkoriban nyolcuk közül csak Kernstok, Orbán, Czigány és Pór Bertalan voltak Pesten, Berény Róbert és Czóbel Béla Párizsban élt, Márffy Ödön éppen Olaszországban tartózkodott, Tihanyiról nem tudjuk pontosan, hol, de a lényeg: 1909 végén mutatkoztak be Új Képek című, nagy sikerű kiállításukkal.

- Mi volt a sikerük titka?

- Letisztult formában mutatták be a modern törekvéseket - ez jelentette nekik a kiugrást, és rájöttek, hogy nem kell feltétlenül Párizsban kiállítaniuk, itthon több esélyük van az érvényesülésre.

- Volt kockázata, hogy az első, meglepetés erejével ható tárlat és annak sikere megismételhető-e.

- A korabeli újságokból kiderül, hogy a Nyolcak művészetének akkora visszhangja volt, amilyen se előtte, se utána semminek. Persze ők maguk is gondoskodtak róla, hogy legyen miről írni, a kiállításaik ideje alatt végig képesek voltak fenntartani az érdeklődést.

- Nem mellékesen pedig olyan kortársakkal voltak jó vagy baráti viszonyban, mint Ady Endre, Bartók Béla - vagyis a legnagyobbakkal.

- A magyar kultúrtörténetben azóta sem volt ilyen szerencsés időszak, mint az 1900-as évek eleje. Ráadásul ezek a művészek kölcsönösen tisztelték egymást, még ha nem is mindig értették a másik művészetét.

- A Nyolcak-kutatás eddig Passuth Krisztina nevéhez kötődött, aki a '60-as évek eleje óta foglalkozik a csoporttal. Hogyhogy az elmúlt 40 évben senki nem nyúlt a témához?

- Voltak egyéni kezdeményezések, de a Nyolcak mellett sajnos a többi festőcsoportot se nagyon kutatta senki. Passuth Krisztina vezetésével közel tíz éve kezdődtek a "mélyfúrások", az életművek alapos feltárása, oeuvre-katalógusok születtek és születnek, de még mindig az elején járunk a munkának. Bízom benne, hogy ez a kiállítás lökést ad a folytatáshoz.

- A pécsi kiállítás apropóját a Nyolcak első, 1909. végi tárlatának évfordulója adta, de az 1911-es és a '12-es kiállítások képei is láthatóak lesznek, kiegészülve külföldről érkező festményekkel. Mi a koncepció, és hány kép lesz összesen?

- Eddig nem volt még olyan, a Nyolcak festészetét bemutató kiállítás, ami kifejezetten csak róluk szólt volna. Elsődleges szempont volt, hogy próbáljunk kizárólag erre az időszakra figyelmezve egy kvázi rekonstrukciós tárlatot összeállítani - ám hamar világossá vált, hogy ez szinte lehetetlen, mert egyik kiállításról sincsenek fotóink.

- Katalógusok viszont vannak.

- Igaz, és a sajtóban is jelentek meg fotók, de ez kevés. Például Berény a '11-es tárlaton 49 képet állított ki, aminek még mindig csak a 40 százalékát tudjuk beazonosítani. A legtöbb lappang, illetve van, amiről nem lehet megmondani, ott volt-e vagy sem. A rekonstrukció tehát lehetetlen, de törekszünk rá, hogy a lehető legjobban bemutassuk a korszakot. Közel 500 műtárgy lesz a kiállításon, ebből több mint 200 festmény és rengeteg grafika. A nyolc festőhöz csatlakoznak vendégművészek: Lesznai Anna a hímzéseivel, és a szobrászok, Fémes Beck Vilmos és Vedres Márk. Gazdag, sokrétű tárlatot tervezünk, aminek az 1911-es kiállítás adja a gerincét. Az 1912-es tárlaton már csak négyen vettek részt, de úgy döntöttünk, a többiek akkor készült képeit is bemutatjuk. Mivel a csoport valójában soha nem oszlott fel, az időhatárt 1915-ben állapítottuk meg. Érdekes egyébként, hogy bár akkor már nem állítottak ki közösen, az 1915-ös San Franciscó-i világkiállításon is egy teremben mutatták be őket, csak az amerikaiak nem Nyolcaknak, hanem "magyar kubistáknak" nevezték őket.

- Külföldről honnan jönnek képek?

- A Matisse Múzeumból jön kettő, Londonból a Tate-ből szintén két Matissefőmű, Párizsból érkezik két Cézanne, és lesz néhány Picasso-grafika is.

- Hírlik, hogy Sydney-ből is hazajön egy Orbán Dezső-festmény.

- Emblematikus mű, a Nyolcak egyik legnagyobb aktja. Van egy gyönyörű Orbán-csendélet a canberrai múzeumban is, amit nyolcmillió forintért akartak szállítani, így le kellett mondani róla. De jönnek Amerikából is képek, Berények, egy-két Tihanyi és Márffy.

- Évekkel ezelőtt az Art Magazinban Wanted címmel sorozatot indított, mondván: "nyílt körözéssel" könnyebben lehet lappangó képekre bukkanni.

- Nagy reményeket fűztem hozzá, és az eredmények igazolták a várakozásaimat. Alighogy elkezdtünk ezekkel a festőkkel foglalkozni, sorra kerültek elő képek. A keresett festmények fent vannak a világhálón, és folyamatosan jönnek elő kisebb-nagyobb érdekességek. Az igazi nagyágyúk még hátravannak, de bizakodunk, és a kiállítás is sokat segíthet, hogy elveszettnek hitt művek előkerüljenek.

- A Magyar Vadak körútjának mintájára a Nyolcakat is meg lehetne utaztatni?

- Érdekes lenne, csak ki kellene találni, hogy a nemzetközi porondon milyen címmel hívhatnánk fel rájuk a figyelmet. A Magyar Vadakat kapcsoltuk a fauve-okhoz, amire a franciák vevők voltak. Érdeklődésben már most sincs hiány; 2014-ben a londoni Royal Academyn ismét terveznek egy magyar kiállítást, aminek a Monarchia állna a középpontjában. Már puhatolóztak, és visszajönnek megnézni a Nyolcakat is.

- A nagyközönségnek mit adhat ez a pécsi kiállítás? Mi lehet az igazi hozadéka?

- Rendkívüli eredmény lenne, ha a Nyolcak újra ismert fogalommá válna. Talán ha a társművészetekkel - irodalommal, zenével - való párhuzamokat is bemutatjuk, könnyebb dolgunk lesz. A legizgalmasabb azonban, hogy végre együtt láthatjuk ezeket a képeket, és így egyszerre tapasztalhatjuk meg e festők sokoldalúságát és a művészetükben jelen lévő párhuzamokat.