- Miért vállalta a zeneigazgatóságot?

- Hívtak, a zenekar rám szavazott, és a fenntartó önkormányzat elfogadta a javaslatukat. Ez önmagában szimpatikus. Másrészt megbizonyosodhattam róla, hogy ez az együttes rendkívüli képességekkel rendelkezik. Kocsis Zoltán vezényletével fergeteges Concertót játszottak pár nappal a kinevezésem előtt, de a karácsonyi hangversenyen is kitettek magukért, amikor Beethoven C-dúr miséjét és Mahler 4. szimfóniáját szólaltatták meg. Elődöm, Hamar Zsolt zeneigazgató munkája meghallatszik. A zenekart fegyelmezetten és kiváló állapotban vehettem át, és remek muzsikusokból áll.

- Hamar Zsolt viszont elég viharosan távozott.

- Hála Istennek, jó kapcsolatban vagyunk. Kilenc évet töltött a Pannon Filharmonikusokkal, ő építette és emelte fel ilyen színvonalra. Ez azonban hosszú idő egy szimfonikus zenekar élén. Nem egészségtelen a váltás, szerintem az ő számára sem. Korábban szó volt róla, hogy én fogom dirigálni az Operaházban Sári József Napfogyatkozás című operáját. Cseréltünk. Ő ott vezényelt, én pedig idejöttem.

- 1964-ben elhagyta az országot, Svájcban telepedett le, majd bejárta a fél világot. Otthon van a legrangosabb operaházakban, a legnevesebb zenekaroknál. 1983-ban hívták haza először, Ferencsik János utódjának. Akkor nemet mondott. Pályája csúcsán honvágya volt?

- Nem kifejezetten. Húsz éve hazajárok, évente legalább háromszor-négyszer egy-egy hétre. Van egy kis lakásom Budán, a Várban. Most érett meg a helyzet a hazatérésemre. A magyar zenei élet pedig mindig inspirált.

- Ugyan mit adhatna többet, mint amennyit máshol kaphat?

- Mégiscsak Liszt, Bartók és Kodály országa vagyunk! Pierre Boulez, a XX. század talán legnagyobb zenei tekintélye az ezredfordulón készített egy összegzést a század zeneművészetéről. Azt mondta, 1945-ig egyértelmű a helyzet Sztravinszkijjal, Debussyvel, Schönberggel és Bartókkal. A század második felének elemzése már jóval nagyobb kockázatot jelent. Minimum ötven évet kellene várni egy-egy életmű megítélésével. Boulez úgy véli, ez az időszak négy zeneszerzőé: Berio, Stockhausen, Kurtág és Ligeti a meghatározók. Márpedig Kurtág és Ligeti művészete a magyar kultúra része - ez ötven százalék! És még nem is beszéltünk Eötvös Péterről és másokról.

- Ha jól sejtem, Pécsen is több modern, illetve kortárs zenét lehet majd hallgatni.

- Így van, ez szívügyem. De nem kell megijedni. A Pannon Filharmonikusok nem fog átállni avantgárd műsorokra, nekünk egy térség zenei életét kell képviselnünk. Ugyanakkor nem nyugodhatunk bele abba a helyzetbe, hogy a kortárs zene elszakadt a közönségétől. Miért van az, hogy a modern kiállításoknak óriási nézettségük van, hogy pezseg a kortárs irodalmi élet, a kortárs zenei hangversenyek pedig üres házzal mennek? Rómában, Londonban, Párizsban ez elképzelhetetlen. Hiszek a pécsi közönségben, amely nagyon művelt. Egyetemi professzorok, diákok.

- Magyarországon miért idegenkednek sokan a kortárs zenétől?

- Ez összetett kérdés, mély politikai és társadalompolitikai okai vannak. Már Bartókot sem értették meg. A legnagyobb magyar komponista a búcsúhangversenyét egyharmados ház előtt adta a Zeneakadémián. És jól emlékszem, amikor az Operaházban a Kékszakállút, minden idők egyik legjelentősebb zenedrámáját próbálták: bekiabáltak a kíváncsiskodók, hogy hagyják már abba.

- Nyilván külföldön is fog dirigálni. Mennyi időt tölt Pécsen?

- Körülbelül három hónapot évente. Tizenöt koncertet fogok dirigálni, ötöt Budapesten, a Művészetek Palotájában, tízet pedig Pécsett. Plusz egy esseni turné. Kocsis Zoltán az első állandó vendégkarmesterünk, akitől rengeteget tanul az együttes.

- Kiket hív meg még Pécsre?

- Meghívtam Fischer Ádámot és Fischer Ivánt, Schiff Andrást; örülnék, ha sokat muzsikálhatnánk pécsi kötődésű művészekkel, Jandó Jenővel, Kelemen Barnabással vagy Várdai Istvánnal. S ha már cselló: Perényi Miklóst is szívesen látjuk. És persze még sok más művészt. Fontos az is, hogy a Pannon Filharmonikusok külföldön is jobban megmutathassák magukat. Ezért minden erőmet igyekszem latba vetni, a kapcsolataimat felhasználni.

- Az építkezés csúszása miatt az új pécsi hangversenyterem legkorábban az év végére készülhet el, vagyis az EKF-koncertekről "lemarad". Eső után köpönyeg.

- Ez valóban bosszantó. Annál is inkább, mert a jelenlegi két helyszín, ahol játszani szoktunk, nem ideális. Az egyetem aulája igen száraz, a székesegyházban pedig jelentős a visszhang. Így is hálásak vagyunk a püspök úrnak, hogy befogad bennünket. Ami az új hangversenytermet illeti, nagyon várjuk. Reméljük, 2011-ben birtokba vehetjük. Vannak más nehézségeink is. Kár, hogy megszűnt Pécsen az operatársulat, és hiányzik egy olyan professzionális kórus is, amellyel - mondjuk - egy Beethoven-mise előadható.

- Az ezredfordulón felkérték önt is, hogy pályázzon az Operaház igazgatói posztjára. A pályázatát meg is írta, de aztán mégsem vállalta a megmérettetést. Miért?

- A szerződésem még két évig, 2002-ig Düsseldorfhoz kötött, a minisztérium viszont nem várhatott, döntést kellett hozni. Emellett óriási feladat hárult volna rám, hiszen mindenki tudta, hogy a dalszínházat rendbe kell tenni, hogy létszámot kell csökkenteni. Évtizedekkel ezelőtt már Nádasdy Kálmán is ez elől menekült el.

- Elment Lisszabonba zeneigazgatónak, de négy év után otthagyta. Rossz húzás volt?

- Nem éreztem ott jól magam. Kulturálisan teljesen más, távoli közeggel találkoztam, ahol az operaház a kormány szalonja, és ahol a presztízsszempontok felülírnak mindent. Fontosabb, hogy Traviatát a világ harmadik legnevesebb szopránja énekelje, mint az, hogy mit játszunk, és hogy milyen is az előadás.

- Hol érezte legjobban magát?

- Útközben. Vagyis mindig akkor, amikor nem voltam sehol elkötelezve. Kicsit nomád természetű vagyok. De hogy ne kerüljem meg a kérdést, leginkább az olasz operaházak állnak közel a szívemhez. A Scalában tizennyolc premiert vezényeltem, szeretek Velencében, Rómában dirigálni, és Bolognában, ahol Ligeti Le Grand Macabre című operáját is bemutathattam.

- Most Pécsen lekötötte magát.

- Két évre szól a szerződésem. De tovább gondolkodom. Mert ez a zenekar megérdemli a sikert. A Pannon Filharmonikusokkal csodálatos "kártya" került a kezembe. Egy adu, amellyel nagyobb élmény játszani, dolgozni és terveket szőni, mint egy olyan együttessel, amelyik a nemzetközi "sztárcirkusz" szereplője.