Magyarország leghosszabb, 28,6 kilométeres barlangja jött létre a Mátyás-hegyi és a Pál-völgyi-barlang alkotta rendszer és a Hideg-lyuk-Harcsaszájú-barlang rendszer összekötésével - adtuk hírül tavaly év végén. A "rekord"-hossz nem sokáig tartotta magát: az esemény megünneplésére január 11-én a Szemlő-hegyi-barlang előadótermébe összesereglett barlangászok már 29 kilométerre koccintottak, az időközben eltelt egy hónap alatt ugyanis újabb 400 méter barlangszakasz tárult fel a kutatók előtt.

"Amikor közel száz évvel ezelőtt Kadić Ottokár, a szervezett magyar barlangkutatás megalapítója Budapestet a barlangok fővárosának nevezte el, csak néhány barlang néhány kilométer hosszú szakasza volt ismert. Ő nem is sejtette, hogy száz év múlva ilyen hosszú barlang lesz feltárva a főváros alatt" - mondta beköszöntőjében Leél-Őssy Szabolcs barlangkutató, az ELTE oktatója.

A barlangrendszer története 1904 júniusában kezdődött, amikor a szájhagyomány szerint egy, a Pál-völgyi kőfejtő udvarán legelésző birka alatt beszakadt a föld, az állat mentésére odasiető bányafelügyelő fia, Bagyura János pedig észrevette, hogy a birkát elnyelő üregnek folytatása is van.

Még ugyanezen a napon Jordán Károly és Scholtz Pál Kornél barlangkutatóknak némi sziklabontás után sikerült a Pál-völgyi-barlang elülső, cseppkövekkel is díszített szakaszába bejutniuk. A kutatók kitartó munkája nyomán 1911-ig is csupán 1200 méter hosszan sikerült feltárni a barlangot.

1919-re körülbelül 450 méter hosszúságban látták el a Pál-völgyi-barlangot lépcsőkkel, korlátokkal, áthidalásokkal, hogy a látogatók a pislákoló karbidlámpák fényénél biztonsággal haladva csodálhassák meg a föld alatti világ természeti kincseit. 1927-ben Magyarországon tartották az Első Nemzetközi Barlangkutató Kongresszust, erre az alkalomra villanyvilágítást kapott a kiépített szakasz.

A második világháborúban óvóhelyként használták, akárcsak a szomszédos, az 1920-as években ismertté vált Mátyás-hegyi-barlangot, melynek első ismert szakasza korábban gabonatárolási célokat szolgált.

A Mátyás-hegyi-barlang kedvelt kutatási célponttá vált a barlangászok körében, akik az egész század folyamán hosszabb-rövidebb szakaszokkal növelték a barlang bejárható hosszát. A Pál-völgyi-barlang azonban 1980-ig nem mutatott magából többet, mint a századelőn. Ekkor "a Nagykovácsi melletti Rácskai-barlang bontásához lecsaltuk Kessler Hubert bácsit, ő sugallta nekünk, hogy ha nagyon szeretnénk barlangot találni, akkor inkább próbálkozzunk meg a Pál-völgyiben. Nagyon csodálkoztunk, mert itt 70 évig nem találtak egy méter barlangot sem, miért mi lennénk azok, akik találunk?" - emlékezik vissza Kiss Attila barlangkutató, a kétfős felfedező csapat tagja, ma a Pál-völgyi-barlang üzemvezetője.

Kessler nemhiába volt a barlangok nagy szakértője - nevéhez fűződik a Szemlő-hegyi-barlang (1930) és a Ferenc-hegyi-barlang (1933) felfedezése, a Baradla-Domica-barlangrendszer összefüggésének bizonyítása (1932), és ő volt a Természetvédelmi Hivatal keretén belül 1975-ben létrehozott Barlangtani Intézet első megbízott igazgatója -, a sugallata nyomán elkezdett kutatások nem sokkal később több száz méter barlangjárat feltárását eredményezték. Ezzel kezdődött a sikertörténet: 1980 után szinte nem volt év, hogy több száz méter új szakasszal ne bővült volna a barlang, hossza 2001-re meghaladta a 13 kilométert.

Az évek során bizonyossá vált, hogy a Pálvölgyi- és a Mátyás-hegyi-barlang egyazon barlangrendszer részei, de a járatok több helyen elzáródtak. 1984-ben Magyarország barlangjai című könyvében Kordos László "karnyújtásnyinak" nevezi a két barlang közti távolságot. 2001-ben a Pál-völgyi- és a Mátyás-hegyi-barlang közötti omladék kibontásával létrejött rendszer hossza megközelítette a 19 kilométert. Embert próbáló munkát végeztek a barlangászok: az eltömődött járatokból az agyagot, törmeléket kézi eszközökkel kellett kiszedni: gyalogsági ásóval, pajszerrel, vödörrel, kőműveskalapáccsal. A barlangkutatás igazi csapatmunka: a kutatók láncba álltak, a vödörbe lapátolt anyagot kézről kézre adták.

Az ezredforduló utáni években a Pál-völgy korábban kevéssé kutatott kisebb barlangjai felé fordult a kutatók figyelme: 2008-ban a Harcsaszájú-barlangban, 2009-ben pedig a szomszédos Hideg-lyukban is sikerült hosszú járatokat feltárni. 2010 tavaszán fedezték fel e két barlang közötti összekötő járatot, a belőlük alkotott rendszer hossza elérte a 8,1 km-t. Innen már csak "egy lépés" volt a két nagy barlangrendszer összekötése, melyre 2011. december 11-én került sor.

"Mintegy 200 barlangkutató több ezer munkaórája van az elért eredmény mögött" - hangsúlyozza Nagy András, a Szabó József Barlangkutató Csoport kutatásvezetője. Ráadásul ezt a munkát, mellyel az ország természeti kincseit teszik megismerhetővé, mindannyian szabadidejükben, saját pénzből vásárolt felszereléssel végzik.

E felfedezések jelentősége nem csak abban rejlik, hogy ezáltal az újonnan Pálvölgyi-barlangrendszernek elkeresztelt barlang Magyarország leghosszabb barlangja lett (a Baradla összhosszúsága a Szlovákiában nyíló, vele egy rendszert alkotó, 5,3 km-es Domica-barlanggal együtt mintegy 25,5 km), hanem hogy az újonnan felfedezett járatokban talált képződmények igen nagy tudományos értékük révén hozzájárultak a barlangok keletkezésének jobb megismeréséhez.

Hogyan tovább? Mint a legújabb, 400 méteres feltárása is mutatja: előre. Hogy az előre a Pál-völgy melyik bugyrából indul, az kérdéses, de a kutatók úgy sejtik: újabb 50 kilométer szakasz feltárására is van esély.