- Nem semmi - mondja egy fiúcska, miközben leszáll a biciklijéről, hogy utat engedjen az autómentőnek, amelynek platóján a Csonka János által 1905-ben készített postakocsit szállítják az új múzeum épületébe. Kedd van, mindjárt dél, a XI. kerületi Bartók Béla úton úgy rohannak az emberek, hogy észre sem veszik, mi történik körülöttük. Csak a fiúcska csodálkozik rá a nem mindennapi látványra, ahogy az első csaknem teljesen magyar alkatrészből gyártott autó végiggördül a forgalmas főúton, igaz, nem saját kerekein, hanem egy teherautó platóján.

A múzeumban nagy az izgalom. Látszólag csak annyi történik, hogy az autómatuzsálem a Műegyetemről átkerül egy többek által látogatható helyre, ám az új múzeum valójában Csonka Jánosnak, az első sorozatgyártásban készült magyar gépjármű (1900, motoros tricikli), autó (1905) és autóbusz (1910), valamint a karburátor társfeltalálójának állít méltó emléket. A műszakiak pontosan tudják, ki ő, és mindig is helyén kezelték. Ám amíg munkatársa, Bánki Donát nevét intézmények sora viseli, Csonka Jánosból halála után kizsákmányoló lett, pedig sem a szocializmust, sem a róla elnevezett Fehérvári úti gyár megnyitását nem érte meg. Életművét két fia vitte tovább, nekik a Rákosi-érában menekülniük kellett, az itthon maradt többi Csonka-leszármazottat kitelepítették, házkutatásokkal zaklatták. Jól jelzi a korszak irracionalitását az a hatalmas fali festmény, amely legnagyobb fejlesztéseinek történetét mutatja be. A képről a diktatúra éveiben eltüntették Csonka nevét, a "Csonka és Bánki" felirat helyére a "két jó barát" szavakat pingálva.

Pedig találmányainak jelentősége olyan, mintha ma Magyarország nemcsak képes lenne saját fejlesztésű táblaszámítógép előállítására, de a postások ennek a képernyőjén íratnák alá a címzettel, hogy átvette az ajánlott küldeményeket. (Vagy még ennél is nagyobb, hiszen számítógép már régóta létezik, az automobil viszont több ezer éves "technológiát" váltott, a lovat.)

A kiállítás a technikatörténeti darabok hányatott utóélete miatt is érdekes. Ahogy Stróbl Alajosné Csonka Lívia, a feltaláló unokája meséli: a kitelepítések elől ezeket átmenekítették az ő édesapjához, a gyárat tervező építészhez, Csonka Pálhoz. A tárgyakat évtizedeken keresztül a szekrények felső részén őrizték, míg végül múzeumba kerültek, több hazai gyűjtemény érdekes darabjaival együtt. Maga az épület is a most 160 éve született Csonka Jánoshoz köthető, a Bartók Béla út 31. szám alatt működött ugyanis egykori műhelye.

Az első postaautónak az indulása is kalandos volt. Pályázati feltételként kétezer kilométert kellett megtenni vele olyan utakon, amelyeket nem kényes automobilokra, hanem szekerekre terveztek. Az átlagsebesség 26 kilométer volt, miközben ez idő tájt Budapesten egy teherautó csak hat kilométeres tempóval mehetett, azt is folytonos tülkölés mellett. Pedig ülése nem túl kényelmes, a kormánykereket a láb közé kell venni, alig lehet elérni a pedálokat, az "ablaktörlő" úgy működik, hogy a szélvédőt befelé ki kell nyitni, és a sofőrnek letörölni. Egy száz kilométeres úton tízszer is szükség lehetett a faküllőjű, gumival borított kerekek javítására. Az automobil így is rohamosan terjedt, mert gyorsabb és olcsóbb volt a lónál. Csonka 1900-ban elkészült, levélkihordásra használt két motoros triciklije például 1900 pengőbe került, 19 külföldi társával együtt futott Budapest belvárosában, és öt év alatt 40 ezer korona megtakarítást hozott a postának - meséli Hidvégi János, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum muzeológusa.

A postakocsi majd két évtizeden át üvegkalitka alatt állt a Műegyetemen, s nem véletlenül óvták úgy, mint a hímes tojást. Ahogy lekerül róla a védőburok, a kar oktatói és hallgatói azonnal felnyitják a motorháztetőt: csodálják négyütemű, négyhengeres motorját. Végigtapogatják méhkaptárhűtőjét, nézik hajtóláncát. (A hátsó kerekeket Csonka a bicikliken ma is látható megoldással hajtotta meg, csak 1909-ben épített autójában alkalmazott először a gépkocsigyártásban ma is használt kardánhajtást.)

Feszült pillanatok, amikor a postaautót fémkeretre csavarozzák, s nagy műanyag görgőkön kigurítják az épületből a teherautóra. Azután a tréler lassan kigördül a Bartók Béla útra, de csak a fiúcska veszi észre, a többiek rohannak valahova, nem áll meg bámészkodni senki.

A múzeum 2012. január 22-én nyílt meg. Megtekintése gimnazistáknak ajánlott, autóbolondoknak kötelező.