A kétezres évek lázas tempójú ingatlanfejlesztése egyik pillanatról a másikra torpant meg, amikor Magyarországot elérte a gazdasági válság, majd szelídebb tempóra váltott. A "merjünk nagyot álmodni" korszaka a jelek szerint egyelőre nem tér vissza, és ezzel együtt a város értékes belső területeire és vízpartjaira nehezedő ingatlanfejlesztői nyomás is enyhült - megállt a belső-erzsébetvárosi zsidónegyed pusztulása, egyelőre nem épül riasztó méretű kaszinóváros a Hajógyári-szigeten, és tavaly ősszel Csipak Péter cége is visszavonta a civilszervezetek által élesen bírált, de végső soron a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vétója miatt meghiúsult Bécsi utcai Új Városközpont (ismertebb nevén léghajó vagy üvegszivar) engedélyezési kérelmét.

A válság miatt számos városképi jelentőségű projekt maradt félbe. Legrosszabbul azokkal a fejlesztésekkel járt a város, ahol a bontás megkezdődött, de a befektető romokat hátrahagyva távozott, vagy éppen egy vasbeton torzó felépítéséig jutott el. Az ingatlanfejlesztők heves érdeklődése a VII. kerület iránt egy sor látványos-szomorú romot eredményezett. A Dohány utcai nagy zsinagóga tőszomszédságában, a Síp és a Dohány utca között három félig lebontott műemlék emlékeztet arra, hogy ezen a helyen egy spanyol cégcsoport akart Herzl Passage néven luxuslakóparkot építeni. A közeli Klauzál utcában a 2008-ban nagy csinnadrattával bejelentett Elizabeth Rezidencia is csak a védett épületek szétrombolásáig jutott, az építkezés nem kezdődött el, csak a romok dacolnak az időjárással.

A Rákóczi út utolsó foghíjtelkén, a 66-os szám alatt 2008-ban kellett volna megnyílnia egy 206 szobás, "kortárs art deco" stílusú szállodaépületnek. A Hotel Orient hátsó szárnyát alkotó, 113 lakásos, Szövetség utcai apartmanház építése miatt a szomszédos társasházak lakói 2007-ben pereskedni kezdtek, egyesületet alakítottak, intenzív civil tiltakozást fejtettek ki - a nyolc emelet magas vasbeton váz mégis elkészült, és azóta üresen tornyosul a környező lakóházak fölé (csak a Szövetség utcában két hasonló épülettorzót találunk, az udvaron még a toronydarut is otthagyták). Ugyancsak egy puszta betonváz készült el a Rákóczi úti szállodai szárnyból. Helyes Gábor tervező nem sok esélyt lát a közeli befejezésére. "Az ingatlanfejlesztő cégtönkrement, a tervezői díjunkat sem fizették ki" - mondja. Az izraeli hátterű Home Center ellen lefolytatták a felszámolási eljárást, az ügy fellebbezés miatt a másodfokon folytatódik.

Ugyancsak a Home Center lett volna a fejlesztője a legnagyobb elbukott vízparti projektnek, amely a 360 fok Budapest nevet viselte, s a Duna Pláza háta mögött kellett volna felépülnie az Újpesti-öböl partján. Az 1,2 kilométeres partszakaszon egész városrésznek kellett volna létrejönnie több mint kétezer lakással, irodákkal, szállodával, neves magyar és külföldi építészek tervei szerint. A projekt honlapja még él, az animációs kisfilmen jól látható, hogy sűrűn egymásra torlódó, csillogó lakó- és irodatornyai mellett a szomszédos Marina Part is eltörpült volna. A valóságban ezzel szemben annyi történt, hogy a Meder utcában lévő műemlék, századfordulós gyárcsarnokot először beburkolták a projektet hirdető molinókkal, majd leszedték róla a tetőt. A faszerkezetű csarnok, az egykori Danubius Hajógyár utolsó emléke ezen a télen összedőlt.

Valószínűleg ennél komolyabb szándékokkal vágott bele az azóta csődbe ment Gropius Zrt. és a Quaestor kettőse a ferencvárosi Nagyvásártelep rehabilitációjába, mivel a telekegyesítésre, az értéktelen ipari épületek bontására és a terep elplanírozására saját bevallásuk szerint elköltöttek kétmilliárd forintot. A Duna Citynek keresztelt, 32 hektáros vízparti városrész beépítési koncepcióját a neves holland sztárépítész, Erick van Egeraat jegyezte. A Nagyvásártelep fantasztikus, műemlék csarnoka köré ezúttal is igen sűrű, óriási tömbökből és tornyokból álló városrészt álmodtak (a szokásos, őrületes számok még elolvashatók a zombiprojekt honlapján: 158 ezer négyzetméter iroda, 239 ezer négyzetméter lakás, 65 ezer négyzetméter kereskedelem, szálloda, konferencia-központ, másfél kilométer hosszú vízparti sétány). A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal nem egyezett bele a védett Bauhaus irodaépület bontásába, így legalább az esélye megmaradt, hogy egyszer jó gazda kezébe kerül, aki megmenti az enyészettől Budapest leglátványosabb ipari romját.

A Kvassay-zsilipnél lévő, két oldalról a Duna által határolt, lenyűgöző fekvésű egykori Vituki-telken is hasonló léptékű beruházásnak kellett volna indulnia 2011-ben. A Duna Passage beépítési koncepcióját a brit Foster + Partners iroda készítette. Az intenzív beépítést lehetővé tevő szabályozási terv jóváhagyása fejében a főváros szabadon végigjárható vízparti sétányt, új HÉV-megállót és több más közcélú beruházást írt elő a fejlesztőnek.

Az eddig említett terveknél egy fokkal reálisabb esélye van annak, hogy Budapest legismertebb foghíjtelkén, a Clark Ádám téren felépüljön a tervezett szálloda. A negyed kör alakú, kisméretű, de csodálatos panorámával rendelkező telek évtizedek óta kedvelt "vizsgafeladata" a magyar építészhallgatóknak és építészeknek - megrendelésre vagy önszorgalomból már rengeteg terv készült a beépítésére, ezek közül Anthony Gall konzervatív szemléletű, visszafogott szállodája legutóbb a jogerős építési engedélyt is megkapta a kerületi önkormányzattól.

A Duna Passage és a Hotel Clark fejlesztője, a Wing Zrt. átvészelte a válságot. A cég saját bevallása szerint mindkét projekt megvalósítása mellett elkötelezett: "A Clark Hotel esetében jelenleg is egyeztetünk a szálloda potenciális üzemeltetőivel, illetve finanszírozójával a projekt megindításának feltételeiről. A Duna Passage egy komplex városfejlesztés, ahol a felvevőpiacok (iroda, lakások) megtorpanása miatt jelenleg nem határozható meg pontosan a fejlesztés megindításának időpontja" - válaszolta érdeklődésünkre Árendás Gergely vezérigazgató-helyettes.