- Újévi köszöntőjében ezt javasolta a kerület jelmondatának: legyen Ferencváros zöld és fehér. Ön fradista?

- Persze, hiszen ferencvárosi vagyok! De ha a futballra gondol, nem tagadom, ifjabb éveimben Vasas-szurkoló voltam. Nem mintha fanatikus drukker lennék, a jó focit szeretem, akár nézni, akár csinálni. A parlamenti csapatnak is tagja vagyok. De amióta a IX. kerület polgármestere lehetek, az első helyen az FTC áll. A kerület is támogatja a klubot, főleg az utánpótlást. Szeretnénk a ciklus végéig a költségvetésünk 1 százalékát, 120-150 millió forintot a sportra fordítani. Most ennek a felénél tartunk.

- De a jelmondat nem arra utal, hogy legyen mindenki FTC-szurkoló.

- Nem, de szeretném, ha a ferencvárosiak a kerület szurkolói lennének. És persze nagy érték a csapat: akár a csíksomlyói búcsúban, akár egy világvárosban jár az ember, a Ferencváros névről mindenkinek a klub jut az eszébe. A programomban azonban a zöld a természetet, a fehér a tisztaságot és a biztonságot jelenti. Büszke vagyok, hogy Ferencvárosban a mintaértékű városrehabilitációnak hála egyre nő a zöldterület aránya. Környezetvédelmi mérnök a szakmám, tudom, milyen fontos ez. A zöld mellett a fehér: kiemelt programunk a közbiztonság, térfigyelő kamerákat telepítünk, lakásokat biztosítunk a kerületi rendőröknek.

- Néhány zebra szó szerint zöld-fehér lett, s ennek a Főpolgármesteri Hivatal nem örült. Meddig mennek el az átfestett gyalogátkelők megvédésében?

- Mielőtt az "akciót" elkezdtük, megkértem kollégáimat, hogy nézzenek utána, van-e jogi akadálya az átfestésnek. Nem találtak, s amíg valaki nem mutat ilyet, maradnak a zöld-fehér zebrák. Megmondom, miért. Az egyik cél az volt, hogy az iskoláknál, kórházaknál felhívjuk az autósok figyelmét: tessék lassítani. A festések fényvisszaverőek, jobban látszanak a zebrák. És ha a gyerekeknek a Fradi jut eszükbe, a foci, a mozgás, akkor kétszeresen jót tettünk.

- S ha Újpesten lila-fehérre festik a zebrát, Kispesten meg piros-feketére? Nem lesz ebből baj?

- Ha feltűnőbb az átkelő, és nem ütközik jogszabályba, miért lenne baj? Amíg a hozzáértő szakemberek nem mondják, hogy szabálytalan, én nem ezt tartom lényegi kérdésnek.

- Sok lakó kifogásolta, hogy nem tiltakozott, mikor a főváros Józsefváros helyett az Aszódi utcába helyezett egy 192 férőhelyes hajléktalanszállót.

- A hajléktalanellátás fővárosi feladat, mi "megnyertük" ezt a szállót. A helyválasztásnak nem örültünk, fel is vázoltunk egy alternatívát, amit a Fővárosi Közgyűlés leszavazott. Ma is állítom: sokkal alkalmasabb lett volna a szociális bérlakásokból álló Kén utcai épület, mint a MÁV-munkásszálló egy lakótelep közepén, egy kórház mellett. Már csak azért is, mert ez a kórház, a Merényi örökölte meg az OPNI betegeinek zömét. A lakók már ezt sem fogadták örömmel, de megszokták. Ezek után jogos a felháborodásuk a hajléktalanszálló miatt. De a közgyűlés döntött, mi nem tudunk és nem is akarunk ellenkezni. Annyit tehetünk, hogy próbáljuk fájdalommentessé tenni az alkalmazkodást, és mindent elkövetünk a környék biztonságáért.

- Ön is leszögezte: megengedhetetlen, hogy emberek fagyjanak meg.

- Nem hagyhatjuk, hogy olyan körülmények között éljenek emberek, hogy aluljáróban, padokon kelljen aludniuk. Ferencvárosban négy ellátó intézmény működik, és nagyon jól. De nehéz elérni, hogy minden hajléktalan be is menjen. Van, aki maga választotta ezt az életformát, és olyan is, aki nem tud magáról felelősen dönteni. Hogy ők hogyan kerülnek be a komfortosabb intézménybe, arra még én sem tudom a választ.

- A Kén utcában az ősszel leszakadt egy födém. Abba az épületbe javasolták a szállást?

- Nem, hanem a szomszédos épületekbe. Azt a házat lebontjuk. Az ott élő 25 családot 24 órán belül elköltöztettük, ami ha nem is világcsúcs, de legalább kerületi rekord.

- Az eset a Kisdzsumbujban történt. Ide mikor érhet el a híres városrehabilitáció?

- Ha jönne egy tündér, és lehetne három kívánságom: az első az lenne, hogy legyen pénz a folytatásra. Nyolcvan házat kellene még felújítanunk. Ez a korábbi ütem szerint is legalább húsz év. A rehabilitációs területen az elmúlt húsz évben 230 milliárd forint fordult meg. Ennek negyede volt közpénz, a többi magántőke és banki hitel. Ebből most nincs sok. Nem állt le a rehabilitáció, de sokkal lassabban halad. Igaz, így van módunk arra is, hogy szociális értelemben körültekintőbben járjunk el.

- Sőt, helyi adósságkezelési programot is indítottak. Nem elég, amit a kormány tesz?

- Adósságkezelés mindig volt a kerületben, most az alanyi kört és a keretösszeget bővítettük. A rehabilitált területen sokan 18-32 négyzetméteres, komfort nélküli lakásból költöztek vissza nagyobb, modern lakásba, amelynek a fenntartása sokkal drágább. Százhúsz családot kellene kitenni tartozás miatt, ha lélektelenül értelmeznénk a szabályokat. De mi még a jogerős végzés után is futunk egy kört, hogy véletlenül se kerüljön senki az utcára, aki önhibáján kívül jutott bajba.

- Tavasszal saját kezű kísérletekkel avatott új labort a Leőwey Klára Gimnáziumban, de jövőre ez az iskola is az államhoz kerül. Nem fáj ez?

- Mint parlamenti képviselő amellett érveltem, hogy az önkormányzatok, amelyek vállalják az intézmények fenntartását, tehessék ezt meg. Végül a parlament és én is meggyőzettem. Ez egy új helyzet, amit a képviselőkkel értékelnünk kell. A döntésüktől függően fogunk beszállni a működtetésbe, erre ugyanis lesz lehetőség. Mi a fenntartói jogot is meg akartuk tartani, mivel büszkék vagyunk az iskoláinkra. Például a Leőweyre: csak három ilyen világszínvonalú labor van az országban.

- Müncheni söröskorsó van a polcán. Ez már annak a partnerségnek az eredménye, melyet európai városok 9. kerületeivel kezdeményeztek?

- Igen. München 9. kerületének vezetése jelzett vissza először, már jártak is itt. De nem ez a fő iránya a külkapcsolatainknak. Minden elszakított országrészből van testvérvárosunk: a Felvidékről Királyhelmec, Kárpátaljáról Beregszász, a Vajdaságból Magyarkanizsa, Erdélyből Sepsiszentgyörgy. Ma a törvény szerint senki nem végezheti el úgy az iskolát, hogy nem járt magyarlakta területen. Itt húsz éve ez a módi.

- Nemrég azt mondta: a kerület kulturális életében radikális paradigmaváltást kellett végrehajtani. Talán a kultúrharc ért el Ferencvárosba?

- Éppen ellenkezőleg. A belépődíjas, kerítéssel elrekesztett rendezvények helyett több, lehetőleg ingyenes és persze színvonalas programot szervezünk, amelyek Ferencváros közösségeire építenek. Az adventi gyertyagyújtásoknál is iskolai kórusok énekeltek. A rendezvényeken a magamfajta polgármester új ötleteket is hallhat. Nemrég azzal fordult hozzám valaki, hogy miért csak a Margit-szigeten van lehetőség a Duna-parton futni? Igaza van. Itt a fantasztikus folyópartunk, gyönyörű a budai panoráma, és ki ne futna szívesen a Művészetek Palotájánál? Az idén rekortán futópályát tervezünk a Szabadság híd és a Lágymányosi híd között. Így ér össze a zöld és a fehér. Már csak ezért is érdemes Ferencvárosnak szurkolni.