A magyar nyelvet és kultúrát két évszázaddal ezelőtt éppen csak ébresztgetők többsége Lestyánéhoz hasonló módon, szorongással vegyes bámulattal írt és beszélt az akkor még szinte teljesen német nyelvű Pest reprezentatív kulturális teréről. Joggal, hiszen a háromemeletes színházban egyszerre 3500 ember kísérhette figyelemmel az előadásokat, színpada 28 méter mély volt. A megnyitón, 1812 februárjában az akkori sztárszerző, August von Kotzebue drámáit adták elő, amelyekhez Beethoven írt zenét. Még közel két évtizedig nem volt a magyar színjátszásnak állandó otthona Pesten, nem csoda hát, ha Thália legnevesebb magyar papjai és papnői közül többen feltűntek a mai Vigadó téren álló épület színpadán. Játszott itt Déryné Széppataki Róza, Erkel Ferenc pedig a színház karnagya volt 1833 és 1838 között. A Pest város tisztviselőinek árvái, özvegyei javára rendezett jótékonysági előadáson magyarul adták elő a Hunyadi János című oratóriumot. Az épület nem érte meg a város gyors magyarosodását, a dualizmus szédületes fejlődését: először 1847-ben égett le, majd az 1849-es ostrom idején Hentzi tábornok gyújtóbombái végleg megsemmisítették.