Első munkája az Óbudára bevándorló német családok életéről és szokásairól szólt, a második a már letelepedett közösség munkájáról, a szőlőművelésről és az óbudai kocsmakultúráról. A legújabb darab címe: Óbuda régi ízei. A közel kétszáz receptleírás előtt rövid, de alapos betekintést kapunk Óbuda történelmébe, társadalmi szerkezetébe. Megtudhatjuk például, hogy az óbudai német családok - egészen a XX. század harmincas éveiig - általában "naponta csak egyszer ettek, akadtak olyan haspók családok is, akik kétszer. Az ilyen családok eladó lányai csak nagyon nehezen jutottak férjhez. Amint egy legény szemet vetett rá, a jóindulatú rokonság rögvest akcióba lépett. "Ne vedd el fiam ezt a pazarló fehérnépet, ezek naponta kétszer esznek!" És a frigyből rendszerint nem lett semmi."

Ami különlegessé teszi ezt a könyvet, az éppen ez a fajta személyesség. Mind gasztronómiailag, mint történettudományi szempontból egy - jó értelemben vett - műkedvelő munkáról beszélhetünk. A könyv stílusa akadozó, helyenként szegényes. A kiadói és szerkesztői munka elkeserítő. A fülszövegben Óbuda "íz világáról" olvashatunk, a kötet egésze hemzseg a helyesírási hibáktól, legyen szó egyeztetésről, mondatszerkezetről.

Ennek ellenére olvasásra ajánlom az Óbuda régi ízeit. Gálosfai Jenőnének rengeteg személyes emléke van. Önmagáról, a családjáról, Óbudáról. Ez pedig kincs, még akkor is, ha igénytelen csomagolásba rejtik.