A társadalmi szabályrendszerek többféleképpen is meghatározzák, hogy az ember mit tehet és mit nem. A különbség az, hogy míg a törvényeket általában írásban rögzítik, addig a viselkedési és illemszabályok inkább a gyakorlat révén, íratlanul hatnak: megszólják, kinevetik vagy éppen kiközösítik azt, aki nem tartja be őket. Ez az önszabályozás persze csak kisebb közösségekben működik - ezt ismerte fel a Budavári Önkormányzat is, amikor elhatározta, egységes, írott rendeletbe foglalja, hogyan is kell az általa felügyelt közterületeken viselkedni.

Bár első hallásra furcsának tűnhet egy efféle szabályozás, a testület lényegében néhány, már korábban is meglévő rendeletet egységesített az új jogszabályban, így téve átláthatóbbá és egyszerűbben alkalmazhatóvá azokat. Az, hogy a játszótereken, iskolák vagy boltok előtt dohányozni vagy italozni nem szabad, valószínűleg nem jelent se az itt élőknek, se a turistáknak újdonságot. Az viszont sajnos még mindig nem evidens minden hazai ebtartónak, hogy a kutyája után fel kell takarítania - ha ezután rajtakapják, pénzbüntetésre számíthat gondatlanságáért. Hasonlóképpen fizetnie kell, ha a Tóth Árpád sétányon napközben futtatja meg kedvencét, de a jóságos galamb- vagy kóbormacska-etetők ideje is lejárt.

Az önkormányzat igyekszik a csendet is biztosítani, a Dísz vagy a Szent György téren énekelni, zenélni, verklizni, de még ostort pattogtatni sem szabad. Kitiltják a kerületből a parkour nevű utcai sportot is - a srácok nem ugrálhatnak falról falra ezután a Magdolna-templom romjainál, és a Bécsi kapun való mászkálásért is büntetés jár. Az önkormányzat célja itt nemcsak a műemlékvédelem, hanem a megelőzés is - és ezért született meg "az életveszélyes helyekre való kimászás tilalma" is. Az elmúlt években öt fiatal halt meg azért, mert az Alagút tetejének a szélére merészkedett, de életveszélyes a Gellért-hegy szikláin vagy a várfalakon is egyensúlyozni.