Balaton: minden eladó

Jellemző kép a Balaton partján: "Eladó" táblák a kerítéseken egymás után. Némelyik piacra dobott üdülőt még használja a tulajdonos, máshol látszik, hogy a ház gazdái rég jártak erre, talán már évek óta árulják a lassan bozótba vesző ingatlant. Vannak olyan települések, ahol szinte minden harmadik-negyedik ház eladó vagy elhagyott, például Szántódon, a régió legkevésbé népszerű üdülőhelyén.

"A Balaton körül valóban elképesztően sok az eladó ingatlan; megfordult a trend az 1990-es évekhez képest. Akkoriban nagy számban jelentek meg külföldi vevők a tóparti településeken, és minden érdekelte őket, kis túlzással egy dűlőutat is jó áron el lehetett adni. Valamikor 2003 táján fordult a kocka: azóta a kínálat növekszik" - magyarázza Oláh Miklós szociológus. A reformkori városközpontját példaszerűen megújító, gazdag kulturális kínálattal rendelkező Balatonfüred ugyanakkor továbbra is vonzó hely, akárcsak Tihany, ahol ősszel kezdődik az uniós forrásokból finanszírozott köztér-rehabilitáció. A két meleg vizű fürdő, Hévíz és Zalakaros vonzáskörzetében továbbra is sok a német vásárló. A déli part nyugati-középső szakaszáról viszont menekülne a legtöbb ingatlantulajdonos, köztük azok a külföldiek, akik tíz éve befektetési céllal vásároltak, de azóta rájöttek, hogy nyaralókiadásból itt már nem lehet vagyonokat keresni.

Szó sincs arról, hogy a Balaton elvesztette volna népszerűségét a fiatalok körében, vagy mindenki Horvátországba menne nyaralni. Augusztusi estéken a déli parton pezseg az élet, a helyközi járat szabályos bulivonattá válik. Csakhogy a szűk telkeken szorongó, félig-meddig házilag barkácsolt nyaralókat felépítő nemzedék fölött eljárt az idő. Ők még nyugdíjasként egész nyárra leköltöztek a tóhoz, hobbikertészkedtek és szőlészkedtek. A gyerekek-unokák ezt az életmódot ritkán szeretnék folytatni. Mivel a Kádár-kor évtizedeiben rövid idő alatt tízezrek szereztek maguknak nyaralót a tó partján, most szinte egyszerre ürül ki rengeteg ingatlan.

Az ingatlanfejlesztők évek óta a luxusberuházásokban, vagyis a turisztikai kínálat szélesítésében látják a kiutat. Idén azonban a százmilliárdot meghaladó fejlesztéseket ígérő, de beruházást alig végrehajtó SCD Holding az összes balatoni ingatlanát eladta egy Turisztika Hungária Kft. nevű cégnek. "Az SCD-történetet akkor lehet értékelni, ha kiderül, hogy ki az új befektető és mit szeretne tenni. A tóparton élők az SCD látványos terveit általában kedvezően fogadták. Amikor a Veszprém megyei kempingek eladása szóba került, voltak fenntartásaim, mert úgy gondolom, a tópartnak köztulajdonban kell maradnia, a családi ezüstöt nem szabad eladni" - mondja lapunknak Bóka István füredi polgármester, a Balaton Fejlesztési Tanács elnöke. "Annál rosszabb mindenesetre nem történhet, mint hogy a kempingek pusztulnak, és a fejlesztések is elmaradnak" - teszi hozzá.

Ugyancsak kikerült az előző ciklusban a köztulajdonból a tópart egyik legszebb panorámájú szakasza, a balatonvilágosi Club Aliga. Az egykori pártüdülő 52 hektáros területét az izraeli hátterű Pro-Mot Hungária Kft.-nek adták el. Noha Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos is vizsgálatot ígért, és helyi civilek is tiltakoztak a tervezett 75 milliárdos óriásprojekt ellen, egyelőre csak a gazdasági válság lassítja a tervek megvalósítását. "A múlt héten tárgyaltunk a Club Aliga ügyéről a balatonvilágosi önkormányzat és a befektető képviselőivel. A fejlesztő ígéretet tett, hogy az egész partszakasz nyitott, szabadon használható parti sétány lesz. A projekt nagyságrendjét is sikerült csökkenteni, bár a mindenki számára elfogadható kompromisszum még nem született meg, és a tájba illesztés szempontjából is várunk további engedményeket" - mondja Bóka István. A magyar állam mindenesetre úgy privatizálta az üdülőt, hogy azzal gyakorlatilag maga tette lehetetlenné az általa elfogadott Balaton-törvény legfontosabb előírását: a parti sáv 30 százalékát minden településen közterületté kell alakítani. A parti sétánnyal a pártállami múlt örökségeként alig rendelkező Balatonvilágos ezt az előírást most csak a magánbefektető együttműködésével tudja teljesíteni.

Készül viszont egy olyan fejlesztés, melynek mindenki örül: a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. részben már előkészítette a déli parti vasútvonal felújításának tervét. A munkálatok legkorábban 2013-ban indulhatnak el. A Balaton keleti csücske Budapestről vasúton körülbelül két óra alatt érhető el, az északi part középső szakasza három és fél órára van a fővárostól. A Tárnok-Székesfehérvár-vonal jelenleg zajló felújítási munkálatai húsz perccel csökkentik az utazási időt, de igazi megoldás az északi parti vasútvonal fejlesztése és a balatoni körvasút megvalósítása lenne.

Velence: kapunyitási pánik

A Velencei-tó partján az idei nyár legfontosabb eseménye a tó névadó településén elindított kiemelt uniós fejlesztési projekt, a "Velencei-tó kapuja" (Heti Válasz, 2010. július 1.) összeomlása volt. A velencei önkormányzat viták kereszttüzében álló uniós fejlesztési projektje nyolc év előkészítés után tavaly elindult - idén nyáron pedig megfeneklett, és zátonyra futott. Ami utána maradt, az maga a csőd.

Az egykori pázsitos, ősfás strand helyén félbehagyott vasbeton torzó meredezik parti sétány teljes hosszában. A kerítés mögött bezárt bódék: lángos- és gofrisütő, söröző, büfé. A strandon tevékenykedő vállalkozók idén ki se nyithattak az építkezés miatt. A tervek szerint a beruházásnak a fürdőidény kezdetére el kellett volna készülnie. Márciusban az önkormányzat még azt állította: nincs veszélyben az idei szezon. Júniusban beismerték, csúszik a beruházás, de a strand nyár derekán kinyit, és az egész projekt elkészül szeptember 30-ra. Augusztusban Oláhné Surányi Ágnes polgármester arról tájékoztatta a helyieket, hogy az építkezés nem állt le, csak lassult, de októberre elkészül a nagy mű. A munkások azóta levonultak a terepről, a betontorzó körül szinte semmilyen munka nem folyik.

A strand területén tíz kisvállalkozás működött, a családtagokkal együtt legalább negyven ember megélhetése úszott el. (Összehasonlításképpen: a több mint kétmilliárd forintos megaprojekt a megvalósíthatósági tanulmány szerint 12 közvetlen munkahelyet hozna létre.) Az egyik kisvállalkozó a vasút melletti szolgáltatóházban nyitott ideiglenes boltot. "Nemrég kaptam levelet az önkormányzattól, hogy szeptember 15-ig fizessem ki az éves területhasználati díjat a strandon lévő bódém után, amit idén ki se nyithattam. Az összes büfés ügyvédhez jár, pereskedni fogunk" - meséli.

A csőd közvetlen oka a zalaegerszegi kivitelező cég, a K+K Bau-Profil Zrt. fizetésképtelenné válása. A valódi okot ennél mélyebben érdemes keresni: a várost kisebb megszakítással az 1980-as évek vége óta irányító polgármester fejlesztéspolitikájában, amely mára tönkretette a tó "fővárosát". Oláhné Surányi Ágnes, Velence egykori tanácselnöke névlegesen függetlenként irányítja a várost. A szocialista kötődésű politikus még tavaly ősszel, a jobboldali önkormányzati hullám idején is győzött fideszes és független vetélytársai fölött. Támogatottságának egyik magyarázata Velence demográfiai viszonyaiban rejlik: a település lakosságának száma folyamatosan gyarapszik, de a beköltözők valószínűleg az idősebb korosztályból kerülnek ki, mert a legnépesebb korcsoportot a 65 éven felüliek alkotják.

Oláhné kiválóan ért a nyugdíjasok nyelvén, zajos tömegrendezvényeknek nem ad teret a városban, a parkok szépek, virágosak (Velence 2000-ben elnyerte a Virágos Magyarországért mozgalom első díját, azóta a "Virágos Velence" szlogen a település identitásképző elemévé vált). A polgármester másik titka, hogy a városban mindig történtek fejlesztések: a közintézményeket tatarozták, sok járda és csatorna épült. A megbízható menedzselésért cserébe a helyiek többsége elnézte, hogy a vízpart fokozatosan magánkézbe került (lásd keretes írásunkat). Sorra követték egymást a józan észnek is ellentmondó "fejlesztések", mint a Club Velence lakópark Korda György villájával, ahol még vízparti sétánynak sem hagytak pár méter helyet, egy túlzsúfolt holland üdülőfalu, vagy a Gárdonnyal közös - és a két település között jogvitát okozó - termálvízvagyonra épülő Velence Resort és Spa üdülőkomplexum. A rövid nyári szezon "széthúzásának" szándéka érthető, ugyanazt az utat járja minden vízparti üdülőváros Siófoktól Agárdig, de a hatemeletes apartmanházak - közvetlenül az elkerített vízparton - jóvátehetetlen sebet ejtettek a tó látképén. A végeredmény ma már a spanyol tengerpart egy kevéssé kellemes szakaszát idézi.

A választókerület országgyűlési képviselője, L. Simon László tavasszal felvetette, hogy a Balaton-törvény mintájára külön törvénnyel kellene irányt szabni a régió fejlődésének. "A helyi közélet szereplői támogatják az elképzelést, mert a közigazgatási és jogi széttagoltság árt a tónak. Egységes elvek szerint kellene kezelni a fejlesztéseket, összehangolni a települések szabályozási terveit, gondoskodni a vízminőségről, a kotrásról és a partfalak állapotáról. Ha ősszel sikerül elvégezni a jogszabály-előkészítő munkát, 2012-ben a parlament elé kerülhet a javaslat, esetleg a Balaton-törvény kiegészítő fejezeteként. Emellett szükségesnek tartom az északi parton egy nemzetközi versenyek megrendezésére is alkalmas ifjúsági vízisport-központ létrehozását a mostani evezőspálya felújításával, a King's City-telek egy részének bevonásával és a Fa Nándornak átadott, megyei tulajdonú kikötő visszaszerzésével, valamint a Velencei-tavi Vízi Sportiskola állami átvételével és fejlesztésével" - magyarázza.

A tópart állapota önmagában bizonyítja a törvény szükségességét. Velencén bőven lett volna hely "barnamezős" turisztikai fejlesztésnek a zöldterületek elprédálása helyett, ám az előző rendszer hasonlóan elhibázott léptékű - de legalább az ifjúsági tömegsportot szolgáló - fejlesztései, az Ifi Szálló és Étterem revitalizáció helyett magántulajdonban vegetálnak. Ugyancsak egy helyi vállalkozó kezén pusztul a város legértékesebb műemléke, a barokk Meszlényi-kastély, és lassan bekúszik az enyészet az elhagyott ÁSZ-üdülőbe is. "Három tőkéscsoport a velencefürdői kikötőtől az északi strandig tartó zárt szállodanegyed kialakítására tör, és minden ingatlant megszerez, amely ennek útjában áll" - mondja Braun Péter korábbi független polgármesterjelölt. "A jelenlegi városvezetés az üzleti turizmusra építené Velence jövőjét, pedig nyaralni a jómódúak a tengerhez járnak, legfeljebb egy-egy vállalati tréningre jönnek el a tóhoz. Velence hosszú távú érdeke az lenne, hogy a gyerekeknek nyújtson életre szóló élményeket, hogy felnőttkorukban is visszajöjjenek a családjukkal."

A tópart adottságai miatt Velence és Sukoró önkormányzataira különösen nagy vállalkozói nyomás nehezedik. A déli oldal, Gárdony és Agárd beépült nyaralókkal, a nyugati partot a védett madárrezervátum foglalja el, így az ingatlanfejlesztők a keleti partra koncentrálnak. Ennek a kiemelt figyelemnek a jele volt, amikor egy izraeli csoport kaszinóvárost akart építeni a sukorói partszakaszon King's City néven. Az ügyből botrány és Gyurcsány Ferencig elérő bűnügy lett, de azt kevesen vették észre, hogy Sukoró előző polgármestere, Molnár Gábor regnálása alatt több más ponton is növelték a falu beépíthető belterületét.

Az elmúlt húsz évben folytatott politikára a "Velencei-tó kapuja" projekt tette volna fel a koronát. A szabad strand húszhektáros területén száz öreg fa kivágásával szolgáltatóház, rendezvénytér és kétszintes - alul fedett, fűtött, felül nyitott - sétány épült volna. A hosszan elnyúló építmény előtt tengerpartot idéző homokstrandot akartak kialakítani. A parti sétányt meghosszabbították a termálfürdőig, és gyalogoshidat építettek a kikötő öble fölött (ezek az elemek mostanra elkészültek), a családias, "lángos-palacsinta" hangulatú szabad strand helyett pedig elegáns korzót álmodtak. A sukorói kaszinóprojekt elleni tiltakozást megszervező helyi civilszervezetek ellenvetéseit az önkormányzat félresöpörte. Látszólag nem volt miért aggódni: a projektnek érvényes támogatási szerződése volt, a pénz rendelkezésre állt. A civilek sem a megépítés, hanem a hosszú távú fenntarthatóság, a gazdasági racionalitás és az eltérő jövőkép miatt aggódtak.

A beruházáshoz szükséges 600 millió forint önrészt svájcifrank-alapú kötvények kibocsátásából teremtette elő az önkormányzat. Az egy főre jutó kötelezettségvállalást tekintve Velence a tizenkettedik legeladósodottabb település az országban (489 ezer forint egy főre jutó adóssággal). A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség a bajokat látva fél évvel meghosszabbította a projekt befejezésének határidejét, de ha nem sikerül megoldást találni, az uniós támogatásból lehívott összegeket is vissza kell fizetni.

Tisza-tó: bájosan lepukkant

Néhány tucatnyian heverésznek a parton, a vízben alig valaki. Pozdorjafalú kocsmák-büfék csiricsáré műanyag reklámszékeiről műanyag asztalra könyököl néhány kopasz, tetkós tizenéves. Nyártemető sör, aztán csocsó. A látvány húsz évvel ezelőtti, bájosan lepukkant, pedig a Tisza-tó fővárosának címét hivatalosan is birtokló Tiszafüred strandján járunk. Igaz, szeptember eleje van, az iskolásoknak nincs már módjuk a vízben hűsölni, de hetek óta ez a helyzet. "Augusztus 20. után mindig vége a szezonnak, hiába volt jó idő" - legyint az egyik büfés.

Gyönyörködnénk a természet szépségeiben - de azon sincs mit nézni. Az Alföldön járunk, dombokra-hegyekre nincs kilátás, az öböl itt ráadásul kicsi, a partról nézve a víz lehetne akár folyó is. Hiába az ország második legnagyobb egybefüggő vízfelülete a Tisza-tó a maga 127 négyzetkilométerével, a nyílt víz ebből hetvenet sem tesz ki, a többi sziget és növény. Tiszafürednél különösen lagúnás, benőtt a víz, számtalan madárfaj nagy örömére - a Balatonnál, Velencei-tónál fellelhető "távolba nézős" tóélményt viszont hiába is keresnénk. Persze az összevetés nem valami korrekt: még harminc éve sincs, hogy e vízfelület megjelent Magyarország térképén.

Ahogy a természet benőtte, élővé tette, tóvá avatta a kiskörei tározót, úgy kezdett burjánzani a tóparti élet is a '80-as évektől: a parton kempingek, szállodák, strandok épültek. A tervezettség hiánya, a kvázi organikus fejlődés ma is látszik az épített környezet olcsó megoldásaiban, csak az árak kúsztak az ismertebb, történelmi tavak irányába - mintha csak franchise-rendszerben működnének a magyar tóparti büfék. Nem csak a kínálat ugyanaz. A hekkes-hamburgeres-pizzás-főtt kukoricás büfék, sörivók árlapját egy az egyben használhatná egy káptalanfüredi vagy velencefürdői vállalkozó is.

Míg azonban a Balaton és Velence felkeltette a befektetők figyelmét, a Budapesttől 140 kilométerre található mesterséges tó összemérhetetlenül szerényebb mértékben - itt a kemping, a panzió lesz az úr még jó darabig. Tiszafüred is csupán egy négycsillagos hotellel büszkélkedhet, igaz, idén átadták a hozzá tartozó kalandparkot, az önkormányzat pedig biciklispihenőt építtetett a strandon. A tó majdnem körbekerékpározható, a kerekezőkre és a horgászturizmusra igyekeznek hát építeni - tavaly óta, hosszú jogviták után végre a helyi halhasznosítás a város kezelésébe került. Csakhogy ebből nem csupán a térség, de még a város sem él meg: az idei szezonban 13-15 millió forint jött össze Tiszafürednek idegenforgalmi adóból, miközben csak segélyre havi 15-20 milliót fizet ki az önkormányzat. A munkanélküliség jóval az országos átlag felett van a ma jelentős ipar nélküli egykori iparvárosban, a tiszafüredi pedig egyike annak a 33 kistérségnek, amely a leghátrányosabb helyzetű az ország 174 minirégiójából.

A fejlesztésekre, irányokra ötletük van bőven, csupán az a bizonyos három dolog hiányzik - mondja érdeklődésünkre Pintér Erika polgármester már a városházán. Vágyálmokat itt nem kergetnek. "Nem a Tisza-tó lesz a megváltónk, ez nyilvánvaló." Munkahelyteremtés mezőgazdaság-fejlesztéssel, élelmiszer-feldolgozás, a város logisztikai központtá tétele, oktatási központ: ezek lehetnek a kitörési pontok.

Persze a tó fejlesztésének is vannak irányai, létezik elvileg központja is, Kiskörén: a Tisza-tó Térségi Fejlesztési Tanács névre hallgat. Nekik viszont nemcsak hogy pénzük nincs, de míg eddig a megyei önkormányzatoknál összpontosultak a fejlesztési feladatok, a mostani közigazgatási változások miatt a szerepük sem tisztázott. Az elmúlt években azért apróbb sikereket elértek: megszületett például a Tisza-tavi kódex, melyet minden érintett önkormányzat és hatóság, valamint a vízügyi igazgatóság is aláírt, s arról szól, hogyan lehet használni a tavat. Azt is sikerült elérni, hogy már csak az a huszon-egynéhány település tartozzon a régióhoz, amelynek van köze a tóhoz: korábban több mint hetven falu, város érezte magát érintettnek.

Ha lassan is, de valami együttműködésféle is kialakulni látszik, programjaikat ma már összehangolják a települések, s a helyiek szerint néhány éve vége a Tiszafüred-Abádszalók rivalizálásnak is. "Mások az adottságaink, másként kell kihasználni őket. Ha Tiszafüred Balatonfürednek felel meg, akkor Abádszalók Siófok" - magyarázza a polgármester, s felhívja a figyelmünket: bár csak 25 kilométer az út oda, az utak nagyon rosszak.

Abádszalók profilja egész más. Itt nagy az öböl, van hely az extrém vízisportokra - szemben más tavakkal, itt nemhogy nem tilos a jetski, de kifejezetten a száguldásé a bólyákon túli rész. A szolgáltatások viszont nem éppen ötcsillagosak: a józsefvárosi kínai piacot idézi a szedett-vedett bódésor, melyben a strand vendéglátó-ipari részét tisztelhetjük. Noha idén fizetős lett az önkormányzati tulajdonú egykori szabad strand, a fejlesztések egyelőre kimerülnek a modern beléptetőrendszerben.

Akkor és most

A part egykori viszonyainak felidézésére előszedtünk egy régi turistatérképet 1988-ból, és az egyes területeket sorra véve összehasonlítottuk az egykori és a mai állapotokat. Mi változott húsz év alatt a velencei vízparton? Szinte minden: a régebbi üdülők, köztulajdonban lévő szállodák bezártak vagy lepusztultak, a természetközeli területek beépültek, a tópart jelentős része magántulajdonba került.

Öregstrand -> Velence Resort & Spa (szálloda, termálfürdő, apartmanházak)
focipálya -> üres telek magántulajdonban (beépíthető)
Ifi Étterem és Szálló -> magántulajdonban (részben üres, lelakott)
Ifi strand -> Velencei-tó kapuja projekt (építési terület)
Gyermekotthon és Velencei Ifjúsági Központ -> magántulajdonú kastély (romhalmaz) és lepusztult közpark
nádas -> eladó parti telkek, kiépített sétány
Központi Népi Ellenőrző Bizottság üdülője -> üres hotel (korábban az Állami Számvevőszék használta)
nádas -> Gólya Villapark (holland üdülőfalu)
nádas -> Club Velence lakópark

L. Simon László: "Oláhné Surányi Ágnesnek a történtek után fel kell állnia a polgármesteri székből. Egy városvezető, aki nem mond igazat a beruházás állásáról, és ilyen helyzetbe hozza a települését, alkalmatlan. Morálisan elfogadhatatlan, hogy miközben a helyi vállalkozások az elhibázott építkezés miatt csődbe mennek, saját magának a korábbi évekhez hasonlóan idén már kétszer is háromhavi fizetésnek megfelelő jutalmat szavaztatott meg a képviselő-testülettel. Az előre hozott választások után meg kell vizsgálni, hogy van-e mód a Velencei-tó kapujából lett torzó átterveztetésére."

Mi kellene a jó balatoni vasúthoz?

• A déli parton teljes pályarekonstrukció (2013-ban kezdődik)
• A székesfehérvári pályaudvar átépítése (10 perc időnyereség)
• Az északi parti vonal villamosítása (20 perc időnyereség)
• A Balatonakarattya-Balatonvilágos hiányzó pályaszakasz megépítése
• A Badacsonytördemic-Balatonederics hiányzó pályaszakasz megépítése