A vád szerint pártállami diktatúra építése folyik. Kádár János, Losonczi Pál vagy épp Dobi István alakja rémlik fel előttük, és hol mély depresszióba zuhannak a víziótól, hol eksztatikus állapotba kerülnek. Pedig a kétharmados erődemonstráció nem a maradék ellenzékhez közelállók tömeges szemkilövetését, letartóztatását vagy bármiféle vegzatúráját jelenti. Azt nem. Csak az ő pozícióvesztésüket, az alkotmányos rendszer átalakítását, az intézmények feletti kontroll átvételét s a hatalomgyakorlók szerint alkalmas emberek helyzetbe hozását. Mindezt azért, hogy a következő választásokig (mert azok azért lesznek) a százszázalékos felelősség az elvégzett munkában legalább kétharmados eredményességgel párosulhasson. És nem elsősorban a miniszterelnöki beszédekben, a kormányzati propagandaanyagokban, a Financial Timestól megvásárolt hirdetési felületen, sokkal inkább a hétköznapokban.

Az országot gazdasági, társadalmi és lelki válságból kell talpra állítani.

Nyolc, elképesztően sikertelen, teljesítményhiányos, mi több, korrupt év áll mögöttünk. A ballib elit és média hathatós támogatásával és falazásával. Nyolc év alatt a kormányzó erők kisebbike nullára írta le magát, a nagyobbik pedig harmadára zsugorodott. Büntetésül. Népítélet gyanánt. S nemcsak a közpénzek konstruált elmagánosítása miatt, nemcsak az értelmetlen és brutális rendőrségi erődemonstrációk miatt, nemcsak a politikai ellenfél igaztalan nácizása, terroristázása miatt, nemcsak a hazugság állami gyakorlattá emelése miatt, de a választók akaratának semmibevétele miatt is.

Vagy nem volt-e a köztársaság eszméje ellen ható, a demokratikus normákat negligáló gyakorlat az, hogy a hatszázalékos támogatottságú SZDSZ három, a társadalom egészét érintő területet - az egészségügyet, az oktatásügyet és a gazdaságot - alakíthatta át a saját világképére anélkül, hogy annak helyességéről egy országot egyáltalán szándékában állt volna meggyőzni?

Hogy retteghetik most a demokrácia felszámolását azok, akik akkor nem borzongtak? Akik 2006 óta érezték a fékeket és az egyensúlyokat a honi demokrácia működésekor, akik tompán viselték mindazt, ami a választások környékén, majd az őszödi beszéd kitudódása után történt, most miért lettek oly élesek és érzékenyek?

A kérdés persze álkérdés, ahogy az izgalmi állapot is mesterséges. A megbukott helyén új struktúra, új gondolkodásmód, új élet jön létre. Reményeink szerint jobb, mint amelytől átveszi a helyet. A Fidesz előtt pedig ott kell hogy álljon az elődök példája. Nemcsak a sikernek, a bukásnak is van receptje. Érdemes szem előtt tartani.