Most mindenki a pécsi egyetem gyógyszerészeti karán történteket igyekszik felfejteni. Az okát. Hogy mit kellett volna másként tennünk, elkerülendő a tragédiát. És hogy mire kötelez bennünket a holnap az újabb szörnyűség megelőzéséért.

Pszichiátriai, biztonsági és ki tudja még milyen szakértők sorolják javaslataikat. Van, ki a fegyverhasználat szabályait szigorítaná, mások visszaépítenék a szétvert pszichiátriai hálózatot, s olyanok is akadnak, akik az individualizált oktatást váltanák fel a devianciát könnyebben kiszűrő közösségivel.

Mindenki ráncolt homlokkal sopánkodik és ötletel.

Valami valahol nagyon szétcsúszott, amíg elértünk a pécsi lövöldözésig. Ma már szinte lehetetlen rámutatni az eredendő okra. Pedig tudnunk kellene, hol tévesztettünk utat.

Mondhatjuk ugyan, hogy őrült agyak mindenkor lesznek, és hogy kár rendszert építenünk a rendhagyóra, de hogy túlléphessünk a ma szörnyűségén, minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk az ismétlődés ellen.

Mással is vagyunk így, mint a pécsi lövöldözéssel. A roma-magyar együttélés végletesen elmérgesedett az elmúlt években, sürgős beavatkozásért kiált, s a kormányzó erő most azokat a tanulásra és munkára serkentő programokat hirdeti meg, amelyeket hét évvel ezelőtt - lerasszistázva politikai ellenfelét - megszüntetett, és rohamtempóban akarja megerősíteni a keze alatt foszlásnak indult rendőrségi hálót.

De tekinthetünk a bankvilágra is, amely a válságért a pénzügyi kultúra hiányát kárhoztatja, ezért ennek fejlesztését célzó oktatási projekteket hirdet és támogat. Holott éveken keresztül mindent elkövetett azért, hogy most kiszemelt tanítványai ne legyenek megfontoltak, ne álljanak ellen a könnyű életet ígérő pénzügyi konstrukciók csábításának, csak ragadják meg a feléjük nyújtott hiteleket. Most, hogy hallgattak rá, önvizsgálat helyett a pórul jártak alulműveltségén, felelőtlenségén sajnálkozik.

És példának itt az új, immár a parlament által elfogadott költségvetés is, amely, a pillanatot kétségtelenül jól szolgálva, a csőd közeli állapotnál sokkal kedvezőbb befektetői klímát varázsol az országba. De az is látszik, hogy a rohamtempóban, fiskális logikával elkövetett vágások maradandó torzulást okoznak az egészségügyben, az oktatásban, a szociális szférában, mondjuk úgy, hogy az életünkben, miközben gazdasági hatásuk is erősen kétséges. Az üzleti világba visszatérő kormánytagok elégedetten tekintenek művükre. Azt tették, amit hiteleink finanszírozói megkívántak tőlük.

Ha évek múltán megfejthetetlen lövés dörren majd valahol az országban, emlékezni sem fogunk rájuk.