Szavai most nyerték el végső értelmüket, amikor a hét végén kétciklusnyi ellenzéki vesszőfutás után ismét kormányt alakítanak az akkor mindenről, csak szép napokról nem álmodó politikusok.

Emberünk azóta higgadtabban, sőt - a politika természetét jobban kiismerve - bizonyos értelemben cinikusabban szemléli a közéletet. Attól viszont, ami most van kibontakozóban, még ő is egyik ámulatból a másikba esik. Az új parlament megalakulása óta ugyanis sosem tapasztalt élményben van része: megérezte, milyen lehet az, amikor egy országot kormányoznak. Amikor a közhatalom birtokosai nem kényszerek által gúzsba kötve szerencsétlenkednek. Amikor nem kell rossz kompromisszumok ezreit kötniük. És amikor az égegyadta világon semmi jelentősége annak, hogy egy-egy kérdésben miként okvetetlenkednek többszörösen levitézlett politikusok és lejárt szavatosságú értelmiségiek.

Hanem - bár a kormány még meg sem alakult - olyan ügyekben is dűlőre lehet jutni, amelyekről korábban hosszú évek alatt sem sikerült megegyezést kicsikarni. Kisebb parlament, kettős állampolgárság, trianoni emléknap, nemzetiségek parlamenti képviselete - csak hogy néhány példát említsünk az utóbbi napok terméséből.

Mondhatnánk: kétharmados fölénnyel könnyű uralni a helyzetet. A szóban forgó ügyek egy részét azonban feles többséggel már eddig is rendezni lehetett volna - csak éppen jó lelkiismeret, kormányzati szándék és egyértelmű legitimitás híján mégsem ment a dolog. Hozzátehetnénk: az ellenzék egyik vagy másik pártja politikai számításból nem utasíthatja el a fenti kezdeményezéseket. Ám legyen - ha a jelenlegi parlamenti átrendeződésnek ilyen következményei is vannak, akkor annak csak örülni tudunk.

E kegyelmi időszak nem sokáig fog tartani. Bár a Fideszt még nem fogja a golyó, lesznek itt cifra dolgok, és - miként már most látunk melléfogásokat - nyilván az új kormányt sem kerülik el a kínos ügyek. Az alaphangot viszont a mostani hetek adják meg, ezért önmagán túlmutató jelentőségű minden, ami ma történik. Az igyekezet mindenesetre szembeötlő. „A győztesnek nem igaza van, hanem felelőssége" - olvassuk az új kormány programjának felütését. És hogy halvány kétség se férjen az elszánás komolyságához, a szöveg utolsó mondata így hangzik: „Minél erősebbek vagyunk, annál felelősségteljesebbnek kell lennünk."

A szándék és a keretek tehát már megvannak. Most már csak egyvalami van hátra: a fenti két mondat között írottakat tettekre váltani. Embert próbáló feladat lesz.