Ilyenkor együttérzőnek, szolidárisnak mutatkozik olyan jelenségek iránt, amelyekről amúgy csak nehezen akar tudomást venni. Haiti mostani katasztrófája feneketlen mélységét mutatta meg a civilizáció sérülékenységének. A földrengés nemcsak házakat döntött romba, utakat szaggatott járhatatlanná és kommunikációs rendszereket bénított meg, de az is kiderült, hogy az ember mennyire eszköztelenné, védtelenné válik, ha a szerencsétlensége természetközeli helyzetbe sodorja. Hispaniola szigetéről letaglózó képek indultak és indulnak nap nap után világ körüli útra, hogy érzékelhessük a feneketlen nyomort, az éhezést, a szenvedést és a végtelen kiszolgáltatottságot. Az első földrengés óta kutató- és mentőcsoportok százai érkeztek a törpeállamba, nemzetközi szervezetek folytatnak egyeztető tárgyalásokat a segítség mikéntjéről, a föld legtöbbet kereső sztárjai pedig jótékonysági műsorukkal 57 millió dollárt gyűjtöttek össze a katasztrófa túlélőinek.

Mi, magyarok is jelesül helytállunk a mentésben, és már itthon is hallhattuk, olvashattuk a hirdetést, amelyből kiderül, hogy Haiti árváinak örökbefogadása nemcsak lehetséges, de kívánatos is.

Mindeközben Hegedűs Zsuzsa létrehozta a Minden Gyerek Lakjon Jól közhasznú alapítványt, amely arra tesz kísérletet, hogy a 33 legrosszabb állapotú kistérség 36 ezer hátrányos helyzetű gyermeke havi ötezer forint értékű egészséges élelmiszercsomaghoz jusson. Nem a távoli Haitin, de Magyarországon.

Mert itthon nem volt ugyan földrengés, nem haltak meg több tízezren a romok alatt, de ötszázezer gyerek így is alapvető ellátási gondokkal küszködik, nem ritkán éhezik. Békében, Európa közepén. És arcunk sem rezzen, ha hírét vesszük a nyomorultságnak, a média ezért hiába is igyekezne napirenden tartani a kérdést, nem lenne rá vevője. De nem is nagyon igyekszik. Hangulatromboló.

Az ismert szociológus így médiafelhajtás nélkül, önzetlenül segíti a legkiszolgáltatottabb gyerekeket, s másokat is erre biztat. Az alapítvány senkinek nem számol el tiszteletdíjat, költségeinek fedezésére nem vesz el az adományokból, csak közvetít és szervezi a helyi közösségek összefogását.

A Minden Gyerek Lakjon Jól alapítvány első csomagosztását múlt csütörtökön Bátonyterenyén rendezte, ahol 160-an örülhettek a többek között banánt, narancsot és tonhalat tartalmazó segélycsomagnak, s várhatják a további hónapokat. Feltéve, hogy lesz utánpótlás. Egyelőre ezer gyermek egyéves támogatására van fedezet, a többiek sorsa azon múlik, hogy meglátjuk-e közvetlen környezetünkben a nélkülözést, az adakozás szükségét. És persze magunkban az adakozót, az "örökbefogadót", aki havonta ötezer forinttal hozhat reménytelibb helyzetbe vagy menthet meg egy rászoruló gyermeket.

Tudjuk, válság van, ráadásul jóhiszeműségünkkel már ezerszer visszaéltek, s a szívszorongató képek sem itthonról, hanem Haitiről szólnak. De mégis.