Jobbkormány

Heti Válasz szerkesztősége: - nezopont_online@hetivalasz.hu
Utolsó módosítás:: 2012.02.09. - 06:52
Létrehozás:: 2010.01.09. - 08:53

2010.01.09. - 08:53

Akár csak pár percnyi boldogságot nyújtani beteg felebarátainknak - kevés az ennél felemelőbb élmény.

hirdetés

Nos, lapunknak a magunk mögött hagyott karácsonyon megadatott, hogy az emberlétünk lényegéből fakadó önzetlenség megkapó megnyilvánulásának legyen részese.

Történt, hogy internetes kiadásunkban Öt perc Haydn címmel közhírré tettük: fiatal zenészek intézményeket, bankokat, szerkesztőségeket keresnek fel, hogy muzsikájukkal csenjenek néhány pillanatnyi örömöt a hétköznapokba. A hír láttán az Országos Onkológiai Intézetben kezelt olvasónk fórumbejegyzésében szép szóval kérlelte a zenészeket: ha esetleg útba ejtenék a rákbetegeknek kényszerű otthont nyújtó kórházat is... A kívánság meghallgatásra lelt, a minihangverseny létrejött, minekutána honlapunkon a hozzászólók körében megindító mozgalom bontakozott ki a muzsikusok gesztusának ünneplésére.

"Országunkban ugyan most a kapzsiság, a hatalomvágy, a hazugság uralja látszólag a felszínt, de amíg ilyen önzetlen és a dolgukat jól, jóérzéssel és az embereket szeretve végző, tisztességesen gondolkodó emberek vannak, addig itt nem lesz semmi baj" - írta a kórházi koncert rákos kezdeményezője.

Nagybeteg honfitársunk a szívünkből beszélt. Mert kétségtelen: a lapunkban hétről hétre tárgyalt nyilvánosságszeletben, a közéletben rendre a hazugság, a kapzsiság és egyéb aljasságok megannyi példájával szembesülünk. Ez alól az idei évkezdet sem volt kivétel. A január mindjárt azzal indult, hogy kiderült: magyar közintézmények egész sora a jövőben nem a legnagyobb stratégiai vállalatunkként jegyzett Molnál, hanem annak korábban ellenséges felvásárlásával próbálkozó vetélytársánál, az osztrák OMV-nél fog tankolni.

Nehéz visszafogott jelzőket találni az eljárásra. Arra, hogy literenként 2-3 forintos előny fejében egy kormány lemond nemzeti érdekeink kiemelt, a törvény által is védett megtestesítőjének támogatásáról. Miközben Párizstól Moszkván át Washingtonig kőbe vésett illemszabály: olyan messzemenően képviseljük nemzeti cégeink érdekeit - legyen szó gázbirodalmakról, vízművekről vagy rádiótulajdonosokról -, hogy ha Európa egyik távoli zugában valamelyiküket sérelem éri, akkor a legmagasabb szinten gyakorlunk nyomást az eltévelyedett országra.

Mármost amikor a sokak szíve szerinti eredménnyel kecsegtető választási időszakra kanyarodván a haza - a szó legszorosabb értelmében vett - elárulásával szembesülünk, mindjárt életbevágóbbnak gondoljuk a változást. Sólyom László államfővel együtt azonban valljuk: öncsalás volna mindent a politikai átrendeződéstől várni. Az csak a lehetőséget teremtheti meg az országban eddig szunnyadó energiák felszabadítására - de a remények szerint jobban kormányzott autóba az üzemanyagot valamennyiünk tisztességes, akár áldozatkész munkája szolgáltatja.

A magunk részéről mindehhez a kórházi koncert nyújtotta élményből és a hozzá hasonló példákból merítünk erőt. Tesszük ezt azért, mert máskülönben könnyen hasonlatossá válhatunk az egyszeri magyar állampolgárhoz, aki a rendszerváltásban csalódva azt a kérdést tette fel környezetének: "Most mondják meg, változott itt bármi is?" Mire emberünk megkapta a választ: "Ön, uram, semmit sem."

Megosztom:

cikk értékelése
jelenlegi érték
szavazatok száma:: 380

Kapcsolódó cimkék

Kapcsolódó hozzászólások

Új hozzászólás írásához be kell jelentkeznie!

#3

Zokni

2010.01.17. - 11:17

Kedve Szerző!
Ilyen közkeletű sportújságírói modorossággal, hogy „történt”, kezdeni persze nyilván nem csak egy ilyen cikket lehet*.

Annak, hogy a „… a közéletben rendre a hazugság, a kapzsiság és egyéb aljasságok megannyi példájával szembesülünk”, egyik oka, hogy másról nem is érdemes szembesíteni az olvasókat, hiszen kutya sem venné a lapjukat, vagy kattintana a honlapjukra. Talán érdemes lenne végiggondolni – bár minek, hiszen nyilvánvaló –, hogy mennyire tudja az effajta, az olvasók alantas érdeklődésére építő témaválasztás, a közönség véleményét és a közízlést befolyásolni. És mégis vajon miért marad meg ennek ellenére az emberekben a jóérzés csírája, mely ilyen nagylelkű tettekre sarkall? Nyilván ők nem érnek rá a bulvár olvasására…
Mindjárt az értelmetlen hazaárulózás, amiért az állam ezúttal nem akar az adófizetők pénzén túlfinanszírozni egy nagyvállalatot. Az egész „magyar” Mol a „rosszindulatú felvásárlási”-mániával, nevetséges. Miért pont a Mol hiányzik? Emlékeim szerint vagy kétezer cocilista nagyvállalatot privatizáltak az ország, és főleg a politikai és újságírói elit teljes megelégedésére. Most meg, mások jótét gesztusába bele kellett rondítani egy finom kis kormány-ellenes hangulatkeltéssel?

(*Történt, hogy a fiúk nagyokat kacagva ugráltak bombát a sport vízébe, ezzel múlatva az időt két edzés között. Lelepleződtek: olimpiai bajnok létükre, alapjában véve azért ugyanolyan fiatal srácok, mint a többi…. Írhatná a NS.)
#2

zsil

2010.01.09. - 17:00

"honfitársunk a szívünkből beszélt. "
***
A tisztességes ember nem is tehet másképp!
#1

olvaso9

2010.01.09. - 10:14

Ha csak ennyi lenne a média, az Internet, az online és a Heti Válasz jelenlétének "haszna", mint a létrejött kórházi koncert, már akkor is megérte.
Sok mindenki pozitív hozzáállása kellett ehhez, köszönönet mindegyiküknek.
Rákos honfitársunknak a bátorságért, nyíltságért (nagyon szurkolok neki, a kezelés és a hit gyógyulást hozzon); az együttesnek a gyorsaságért, önzetlenségért; a kórháznak befogadásért, emberségért; a szerkesztőségnek a cikkért.
A HV idei első vezércikke a fenti pozitív példát egy múlt év végi negatív jelenséggel, a balul elsült benzinkút-tenderrel kapcsolja össze. Leginkább a cikk ezen mondatát tartom fontosnak: "remények szerint jobban kormányzott autóba az üzemanyagot valamennyiünk tisztességes, akár áldozatkész munkája szolgáltatja".
Így legyen: legyen jobban kormányzott autónk, szolgáljon ez mindannyiunkat, de ha nem adjuk össze a benzinpénzt mindahányan, nem jutunk Európába.
("Európába, de mindahányan").