A lemondása óta nyilvánosan először megszólaló exkormányfő bebizonyította: lehet úgy végigszónokolni tizenhét percet demokráciáról és progresszióról, hogy közben az előadó minden gesztusa arról árulkodik: nem a nemzetét féltő államférfi kétségbeesett, híveit felrázni szándékozó szavait halljuk. Hanem a bukott politikusét, aki mentené az önhibájából becsődölt múltat, hogy elmeneküljön a számonkérés elől.

"A harc eredménye csak tőlünk függ... Attól, hogy képesek vagyunk-e visszanyerni önbizalmunkat, magunk mellé tudjuk-e állítani a józan erőket, s ha kell, az ellenséges ellenforradalmi erőkkel szemben határozottan fel tudunk-e lépni. Ha igen, megmarad a rend, a biztonság, túljutunk gazdasági nehézségeinken, megőrizzük értékeinket, és egy új, korszerűbb, hatékonyabban működő magyar szocializmust hozunk létre. Ha nem, az anarchia, a káosz - és ne legyen illúzió - a fehérterror fog eluralkodni." Az ellenzék tevékenységét látva Grósz Károly fenyegetőzött így 1988 novemberében. Akkor, amikor a volt kormányfő kirohanását már a széthulló MSZMP-ben is egyre többen tekintették kétségbeesett, meddő és méltatlan utóvédharcnak.

"Demokraták, ébresztő! Meddig fogjátok tűrni, hogy Magyarországon tort üljön a gyalázatos beszéd, a megfélemlítés? (...) Ha jön szemben az ellen, akkor nem hátrálunk, hanem megerősítjük a lelkünket, és felvesszük a küzdelmet. (...) Szabad, polgári Magyarországot szeretnénk sok-sok szocializmussal. (...) többet ne masírozhassanak fasiszta csizmák Budapesten. (...) Ha ti hallgattok, akik az utolsó mentsvárai vagytok a magyar demokráciának, akkor az országon bűnt fognak elkövetni!" Ezekre az állampárti elődjének szónoklatát felidéző szavakra pedig Gyurcsány Ferenc ragadtatta magát. Közel nyolcévnyi, politikai csődökön és gazdasági válságon át bukdácsoló szocialista kormányzás után, melynek következtében a lemondásba kellett menekülnie.

És még mondja valaki, hogy a történelem nem ismétli önmagát!

A szocialisták még javában kormányoznak, de már szeretnék lerúgni magukról a ballasztként lábukra erősített gyurcsányi hagyatékot. Arra a sikeres attrakcióra vágynak, amely a szocializmus összes következményeit az első demokratikus kormány nyakába varázsolta át. Lepusztult arcaikat "szakértőiekre" cserélik, miközben ellenfeleiket és a távoztukkal várható jövőt festik feketére. Fehérterrorral, fasizmussal, demokráciaellenességgel fenyegetőznek azok, akik miatt derékig állunk a reménytelenségben, akik megágyaztak a szélsőséges indulatoknak.

Gyurcsány Ferenc ismét színre lépett, de csak a múltat volt képes visszaidézni. A gyorsan felejtők emlékezete felelevenedett. Köszönet érte. A szocialisták tanácstalanságát mi sem írja le plasztikusabban, mint hogy a velünk élő múlt emblematikus figuráját, harcias védelmezőjét és szónokát vastapssal ünnepelték.