Az mégis látszik, hogy az új miniszterelnök egészen más úton jár, mint elődei. Hogy a legfontosabb üzenetet említsem: a pénzügyek képviselete nem lesz miniszteriális szintű.

Ez súlyos válasz arra a balliberális körökben közhelyszámba menő kinyilatkoztatásra, hogy ugyanazt kell folytatni, amit a Bajnai-kormány művel. Jegyezzük meg: amely az MSZP megbízásából, az IMF pénzén és iránymutatásával gyakorolja a hatalmat. Kicsit még.

A Pénzügyminisztérium most nem pusztán a gazdaságpolitika, de a kormányzás centruma is. És minden kormányzati cselekvés mércéje a hiánycél teljesülése.

Ez az oltárkép, amely előtt áldozni kell.

A hiánycél épp olyan viszonyítási pont, mint amilyen a televíziózás világában a nézettség. Torz tükör. A sokak által nézett program még korántsem minőségi (egyél tehéntrágyát, egymilliárd légy nem tévedhet, ajánlja a graffiti...), csak az következik belőle, hogy a nyomában indított reklámok sokakhoz eljutnak. És ez releváns információ a pénzre hajtó, tömegre gyúró médiumok körében. Csakhogy a közszolgálati televíziók is ebbe a logikai mezőbe vannak beszorítva, holott nekik nem eladniuk kellene, sokkal inkább ismeretanyagot közvetíteniük kulturális, vallási, kisebbségi stb. szempontok szerint szegmentált közönségükhöz.

Magyarországot eladósították, a hitelezőknek kiszolgáltatottá tették, és belepréselték abba a zsákutcába, ahol minden kormányzati lépés a hiánycél által értelmezendő. Úgy meg a kormányzás leszűkíthető az örökös megszorításra. Ahogy ezt a szocialisták a liberálisokkal karöltve 2005 óta művelik.

Kormányozni viszont az élet felől kell. A tudás, a tradíciók, a közösségi érdekek irányából, amelyek aztán működtetik a gazdaság motorjait, és a hitelek fedezetét is kitermelik.

Orbán Viktor kormányzati struktúrája kihívás a pénzpiacok irányába is, hiszen velük, a hitelezőinkkel el kell fogadtatni, hogy az új rend alkalmassá teszi Magyarországot a gazdaság felpörgetésére, s a megbízható adósságszolgálatra. A bizalom megszerzéséhez fontos a rendkívüli, kétharmados felhatalmazás. És persze fontos az azonnali határozott és koncepciózus fellépés is.

Az Orbán-kormány még csak körvonalazódik, de már nyomulnak a régi rend hívei, hogy az országot ne engedjék ki a szokott kerékvágásból. Onnan, ahol a reform valaminek az elvételét jelenti. Ahol az iskola, a posta, a körzeti orvosi rendelő bezárása vagy a közszolgáltatások és a kultúra piacosítása azonosítható a bátor kormányzati cselekvéssel. Ahol a misztikus piacok nevét csak áhítattal szabad szánkra venni.

Azon dolgoznak, hogy a kizárólagos mérce továbbra is a hiánycél maradhasson. És akkor bárhogy nevezhetik a kormányfőt, semmi sem változik.